Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Érintés/ 5-10.fejezet

2009.04.10
 

 

 5

 
   Sándor már december harmincadikán megérkezett Flórához. A lány szülei kissé tartózkodóan fogadták, annak ellenére, hogy rendkívül udvarias volt, és ajándékokkal látta el a családot. Féltették a lányukat egy újabb csalódástól. Aztán, este, vacsora után Flórát sem kérdezve előzőleg, szinte ajtóstól rohanva a házba, ahogy azt mondani szokták, megkérte Flóra kezét a szülőktől, akik az első pillanatban azt sem tudták, hogy mit válaszoljanak, hiszen tudták, hogy alig két hónapja ismeri lányuk a fiút, és Flóra egyáltalán nem beszélt nekik arról, hogy esetleg férjhez menne Sándorhoz. Viktor is nagy szemeket meresztett Flórára,majd Sándorra.  Korainak és váratlannak találta Sándor házassági szándékát. Flóra törte meg a csendet, Sándor felé fordulva. Meglepett, meghatott volt, de hirtelen úgy döntött magában, hogy elfogadja a gyűrűt, amit Sándor kínált fel neki. Úgy érezte, hogy miért ne? Hiszen, ha jegyben járnak, még nem kell azonnal összeházasodniuk. Egyre jobban szeretett volna már egy férfihez tartozni, és szüleitől leszakadni. Úgy érezte, mellettük nem tud kiteljesedni. Itt mindig kislánynak érezte magát és tele volt a szülei iránti kötelezettség érzéssel. Önálló, igazi felnőtt életet akart élni. Hogy hol és hogyan azt ekkor még ő sem tudta. Csak halvány elképzelései voltak. Így aztán a szülők kénytelenek voltak elfogadni lányuk és Sándor döntését. Hosszú esti beszélgetés lett a leánykérésből, lassan tisztázódtak a szülők előtt is, hogy Sándor kérése komoly. Flóra ekkor huszonhárom éves volt, Sándor harmincegy. A szülei azt gondolták akkor, hogy ez a fiú már megérett a házasságra, de a lányukat nem egészen így látták. Lajos bácsi és Trudi néni is meglepődtek, de ők örömmel gratuláltak a párnak, a hátteret nem igen ismerték.  Később aztán, amikor Sándor és Flóra elvonult szobájukba, az asztalnál maradt család hallgatag csendbe burkolózott. Viktor törte meg a hallgatást.
  - Szerintem, nem kell ekkora búbánatba kerülni, mama!- nézett az anyjára majd az apjára - Ugyan engem is meglepett Sándor váratlan lépése. De hát ők tudják, hogy mit tesznek, nem? Hallottátok? Sándornak megvan a lakása, jól menő ügyvéd, nem húszéves, komoly fiú. Gondolom, szereti Flórát, ha így döntött. Flóra Pesten is tud majd állást szerezni. Nem a múlt században élünk, ezerkilencszázhetvenkilenc van, én is már huszonnyolc éves vagyok. Talán már nekem is nősülnöm kellene.
   Anyja és apja lassan megkönnyebbültek. Láthatóan felszabadultabban kezdtek beszélgetni a történtekről. Trudi és Lajos bácsi is segített nekik jókedvükkel, a biztatásukkal.
  - Nem is a kéréssel van baj, de alig ismerik egymást. Aztán Flóra még túl fiatal szerintem a házasságra. Hallottátok, hogy milyen tervei vannak? Fazekasság. Most meg már férjhez akar menni? Talán menekülni akar... - válaszolt kissé tétován Viktor édesanyja.
  - Ugyan már, Márta! - szólalt meg vidáman Lajos bácsi – Ne aggódj! Biztosan tudja, hogy miért akar férjhez menni? Ha nem szeretné a fiút, akkor nem így reagált volna. Különben is. Jóképű, jó egzisztenciájú fiú. Komoly ügyvéd.  Mit akartok? Flóra nem kislány már. Nem igaz, Trudi? Te is ennyi voltál, amikor feleségül vettelek.
  - Na, já. Nem komplikálni ezt dolgot Márta! Örülni neki inkább! Jó lesz ez, majd látjátok!  De menjünk mi elaludni, mert kezdek álmosnak lenni - felálltak és elvonultak Viktor szobájába, aki ilyenkor a szüleinél aludt, vagy Flóránál, de most Flórához nem mehetett, hiszen most Sándor volt nála.
  - Te Viktor mit gondolsz erről? – nézett az apja komoly, kérdő szemmel a fiára, amikor testvére és felesége elvonult. Márta, a felesége, közben a konyhába pakolta ki az asztalon maradt edénykészletet. Flóra apja tudta, hogy a testvérek jó viszonyban vannak és remélte, hogy Viktor megnyugtatja a kételyekkel teli apai szívét. Féltette lányát, aggódott miatta. Tudta, hogy nagyon érzékeny és zárkózott. Arra gondolt, hogy lánya előző szerelmi csalódása miatt döntött most ilyen hirtelen.
  - Mit vársz tőlem? Én nem látok bele Flóra lelkébe. De a beszélgetéseinkből azt szűrtem le, hogy kedveli Sándort, András pedig elmúlt. Lezárt kapcsolat.  Különben is, ő már együtt él egy másik nővel és, mint tudod elköltözött innen. De szerintem nemcsak kedveli, hanem szereti is. Ne féltsd őt! Különben is felnőtt nő! Ahogy én is felnőtt férfi vagyok és komolyan gondoltam a... - ekkor már szinte sustorogni kezdett - disszidálásomat. Egyre jobban afelé hajlok, hogy szeretném megpróbálni kint az életemet. Nézd meg Trudét! Itt nekem meddig kell várnom, hogy jól éljek, hogy megfelelően megfizessenek. És egyébként is. Én a nyáron kimegyek vendégségbe Lajos bácsiékhoz.
  - Nem örülök ennek fiam. Egyáltalán nem. Neked csak a pénz számit? Ott nem lennél otthon soha. Neked itt van a hazád, itt van az otthonod. Vagy idegen akarsz maradni? Honvágyad lenne. Lajos élete más eset. Nem élsz rosszul itt sem. Ott van nagyanyád lakása neked, csak rendbe kell hozni! Ha Flóra úgy is Pestre megy, biztosan nem kell neki. Én, a magam részéről lebeszéllek, de dönteni te döntesz. Anyádnak azért erről ne beszélj! Na, menjünk aludni, majd csak minden rendben lesz!- felkelt és elgondolkodva indult felesége után a konyhába. Viktor is felállt, jó éjszakát kívánva szüleinek elindult a fürdőszoba felé.
    Flóra és Sándor az együtt töltött szerelmes éjszakájuk után, elhatározva, hogy együtt akarják élni az életüket, másnap délután, a szilveszter esti buli előtt, elindultak egy nagy soproni sétára. A hó vastagon borította a fákat, bokrokat, melegen ragyogott rájuk a Nap, mintha csak érezte volna, hogy a két fiatal szívében is hasonló fény lobog. Meleg és sugaras, ami beborítja lelküket, testüket. Egymás kezét fogva, szorosan egymás mellett lépkedtek a csikorgó, megfagyott havas úton, le, a belváros felé. Sándor beleszeretett Flórába. Nem kérdezte, hogy miért szakítottak Andrással, hiszen tőle ezt már úgy is tudta. Egyre ritkábban, de azért telefonon tartották barátjával a kapcsolatot, és ritkán még találkoztak is. De most valamiért, belebújt a kisördög, és feltette Flórának azt a kérdést, amire választ szeretett volna kapni.
  - Kérdeznék valamit, ha akarsz, válaszolsz rá, ha nem, akkor nem. Tudod, hogy szeretlek, érzem, hogy te is...De mégis meg kell kérdeznem tőled. András lezárult benned? - Flóra zöld szeme hosszú seprűpilláival rámeredt és hirtelen kivette kezét Sándor tenyeréből, majd zsebre dugva lehajtotta fejét, és nem válaszolt. Csak mentek egymás mellett szótlanul. Sándor megállt, Flóra vállát átfogta, megemelte a lány lehajtott fejét, aki most nézte őt, nézte Sándor barna szemét, a kicsit homlokába hulló haját, hirtelen odabújt hozzá és csak annyit válaszolt.
  - Szeretlek. Szeretek veled lenni. És nagyon hiányoztál! Mindig veled szeretnék lenni! Inkább azt mondd meg, hogy nem lenne kedved inkább itt élni, ha összeházasodunk? Ha akarod, utána nézek annak, hogy itt milyen állás lehetőséged lenne?
   Sándor meglepve hallgatta Flóra kérdését. Elbizonytalanodott, de aztán válaszolt. Megkedvelte ezt a várost. Nem ragaszkodott mindenáron Pesthez
  - Kikerülted a kérdésemet, de nem baj. Itt élni? Eléggé váratlan a kérésed! Nem szeretnél Pestre jönni? Ezek szerint nem. Figyelj! Ha sikerülne itt dolgoznom, talán igen. De hol lakunk majd? Pesten van lakásom. Igaz, hogy nem nagy.  Persze, nem tudom, hogy nekem milyen lenne a vidéki élet? Én teljesen máshoz vagyok szokva. De ez a város nem a megszokott vidéki város. Talán megpróbálhatnám! Főleg a kedvedért! No, azért ezen gondolkodnom kell még...
  - Nekem pedig, van itt egy lakásom. Még nem beszéltem róla. De megmutatom majd, ha bent leszünk a városban. A nagymamám volt lakása. Kicsit lepusztult, fel kellene újítani. Tudod a nagypapám is ügyvéd volt, és nagymamával itt laktak.  Édesanyám szülei. Nagymama egy éve halt meg. Nagyapa már régebben.  Tanácsi lakás és én vagyok bejelentve oda. Fel kellene újítani. Három szép egybenyíló szoba, pici kis ablakok, igazi hajópadló, egy szép barokk ház első emeletén van. Csendes kis utcában. Vastag falak... És a papámnak pedig van ezernyi ismerőse és hát a nagypapa híre is... Biztosan lesz állásod! - nézett Sándorra kicsit elbizonytalanodva és szinte csendes könyörgéssel aztán.
  - Ne aggódj ennyire! Mint mondta, érted talán még ezt is megteszem és ideköltözöm. Bár a főváros az mégiscsak az ország feje, vízfejű ország vagyunk. De, tényleg nagyon szeretlek. De előbb lássuk a lakást! - átölelte a lányt és megcsókolták egymást, majd ismét kéz a kézben mentek most már határozott céllal, hogy megnézze a Flóra által kitervelt esetleges lakásukat. Közben hallgatta, ahogy a lány a városról mesélt, miközben mászkáltak a régi történelmi városrészben. Flóra vitte egyik utcából a másikba.
  - Ha már te is soproni leszel, akkor azért ismerned kell kicsit a környék történetét is. Nem bánod, ha beszélek erről? És most, mint egy turistát kalauzollak ? - kérdezte Sándortól a lány.
   - Sőt! Roppant kíváncsi vagyok, hogy milyen idegenvezető lennél?  - nézett mosolyogva a lányra Sándor.
  - Idegenvezető nem lennék, de azért néhány dolgot elmondok, amit tudok. Hogy Sopron neve például a régi római korban Scarbantia volt, mert a rómaiak majd négy évszázadon keresztül éltek itt. Fejlett városi élet volt itt, városfallal, és hadiúttal. Megtalálták az egykori capitólium szobrait is. Aztán majd a népvándorlás körüli időszakból, találtak itt avarkori sírokat. Sopronkőhidán például szláv és morva sírok is voltak. Az Ikva patak neve pedig gót eredetre vall.  A tizenharmadik században itt volt az erdélyi só lerakóhelye. A mai név, a Sopron, a krónikák szerint, az ómagyar suprusz személynévből származik, ófrancia átírásban Cyperon. Sopron 1277-ben kapott városi rangot. Kicsit régen volt, ugye? – nevetett Sándorra, majd folytatta - A török háborúktól viszonylag védve volt Bécs közelsége miatt. Voltak ugyan itt is kisebb harcok a Habsburg ellenes küzdelmek idején. Harcoltak itt Bocskai, Bethlen csapatai, még Napóleon is járt itt. Szerencsére, többnyire, békében tudott fejlődni a város. Lassan kialakult a kézmű-kereskedő polgárság. Városi polgári civilizációs központtá fejlődött a város. Kis és nagyüzemek jöttek létre. Híres lett Brennbergbánya, az első magyar szénbányájáról. Majd elviszlek oda is. Gyönyörű hely. De Sopron egész környéke az. Sőt a Fertő-tó, Balf... Már mesélten neked az 1921-is népszavazásról, hogy honnan is kapta Sopron a „hűség városa” elnevezést. Ezt most nem ismétlem. Van egyeteme, főiskolája, középiskolái, színháza. Még a Liszt Ferenc múzeumban sem voltál, ugye? Oda is el kell jönnöd majd. Aztán a kőtárba. Látod ott távol azt a dombot? Az a Bécsi domb, aztán a Koronázó domb, alatta a bécsi külváros, csak így nevezik. A Balfi külváros pedig az Ikva patak mentén fekszik. A kuruc domb környékén is új lakótelep van. És hát ott van a lővérek, amit már bejártál velem, ahol lakom. A lővérek IV. Béla nevéhez kapcsolódik, aki íjászokat telepített ide,  és róluk kapta nevét a városrész.  Íjászok - lővérek. Na, de most itt a Széchenyi tér a szoborral. Gyere csak, ott a tér végén áll az egykori Széchenyi palota.
   Tovább sétáltak, Flóra mutogatta a szecessziós Posta palotát, a domonkos templomot, amihez az egykori kolostor csatlakozott, ami most gyógypedagógiai intézet. Megmutatta a Liszt Ferenc Művelődési Házat, ami a kulturális élet egyik központja lett. Megnézték az 1909-ben klasszikus stílusban épült Petőfi Színházat. Megmutatta az egyik legszebb barokk házat, a gyűjteményével együtt. Majd a Storno-ház következett. Megnézték a barokk stílusú pelikánt ábrázoló kapukopogtatóját, megcsodálták a kettős homlokzatú félköríves erkélyét, a toszkán oszlopos loggiás udvarát - tudod - tette itt hozzá Flóra - A Storno család olasz-svájci eredetű, kéményseprő família volt, de képző és iparművészettel is foglakoztak, részint alkotóművészek is voltak, nem véletlen ez a csodálatos gyűjtemény.
    Sétáltak tovább, az Új utcába érkeztek, ahol a zsinagógát mutatta meg Flóra Sándornak, a Kolostor utcában a Zichy palotát, a Kmetty - ház szép loggiás, stukkódíszes tornácú udvarát, ami ülőfülkékkel volt díszítve. Itt megkóstolták a termelői borkimérésben kínált kéknyelűt, ami kicsit felmelegítette őket.  Majd a szűk Templom utcába tértek. Csupa gótika, barokk kor emlékét őrző házat mutogatott neki Flóra. - Na, itt álljunk meg! - mutatott egy nagy barna kopogtatóval ellátott kapura, egy szép egyemeletes házra. Barokk udvarba léptek be. Oldalt csiga falépcső vezetett egy első emeleti tornácból nyíló régi nagy faajtóhoz. Flóra belenyúlt a táskájába, elővette a lakás kulcsát és befelé tessékelte Sándort, akinek szinte már szédült a feje az eddig látott műemlékektől. Flóra kinyitogatta a spalettákat, és végig vezette Sándort nagyszülei egykori lakásán, ami most papír szerint az övé volt. Nehéz régi bútorszag csapta meg orrukat, lábuk alatt nyikorgott a régi hajópadló, vastag régi süppedő, kissé kopott szőnyegeken sétáltak, régi komód, sötétbarna hálószoba bútor, nagy ebédlőasztal székekkel, dívány, kanapé, csupa, csupa régi tárgy vette őket körül.  Sándor szerette a régi holmikat. Leült az egyik hatalmas, süppedő fotelba, Flóra az ölébe huppant.
  - Na, mit szólsz hozzá?  Nekem szép!  Neked?  – nézett körül, majd Sándorra. Sándor belecsókolt a nyakába - Szeretlek. Nekem ez nagyon is tetszik. Még a bútorok is, némelyiket rendbe kell hozatni majd.  Szeretem az ilyen romantikus, régi helyeket. Csak egy kicsit sötét. De nagyon is el tudom képzelni veled itt az életet.
  Flóra boldog volt és melegség öntötte el a szívét.
 - Tényleg tudnál velem itt lakni? - felállt és vetkőzni kezdett - Gyere, szeress most engem itt! - a hálószoba felé húzta Sándort, aki szintén ledobta közben a kabátját, majd mindketten a hideg dunyhás takarók közé bújtak, majd egymás testétől melegedtek fel a hideg, fűtetlen szobában.
 
 

6

 
    Flóra szülei, aggódtak lányuk és fiuk, Viktor jövője felől. A következő év tavaszán megtartották Flóra esküvőjét, megismerték Sándor apját,a testvéreit, akik közül többen zenészek voltak. Az egyik fiú oboázott, a másik pedig hegedült. A harmadik testvére tanár volt. Nevelésükön meglátszott, hogy apjuk lelkész volt, hogy otthon megalapozott erkölcsi nevelésben volt részük. Sándor apja békés természetű, nyugodt ember benyomását keltette. Aztán, hogy sikerült állást is szerezni Sándor számára a városban, már mindketten kicsit nyugodtabbak voltak. Csak Viktoron főtt a fejük, mert érezték, ha nyáron elmegy külföldre, nem jön vissza. Nem értették, hogy miért dönt így a fiúk. Abban reménykedtek, hogy talán mégis meggondolja magát.
    A szülők, rendbe hozatták a belvárosi lakást, és Flóráék már ott kezdhették az életüket. Nagy álma is megvalósult, Trudi néni és Lajos bácsi támogatásával.  A szülei családi házának udvarában felépítették a kemencés műhelyt Flórának, és kedvére élhetett a fazekas mesterségnek is. Ekkor már okleveles fazekas mester volt, megkapta a papírt is róla.  Olyan szép egyedi kerámiákat tervezett, aminek nagy sikere volt, és a városon túl is kialakult a vevőköre. A munka fortélyait szép lassan, könyvekből tanulta meg. Teljesen lekötötte az alkotás és végre szabadnak, és boldognak érezte magát a munkája területén is. Persze a jól menő árukat gyártotta ő is dömpingben, hiszen ez hozta a pénzt. Ritkán azért valami egyénit, művészit is szeretett volna alkotni. Az óvodát ott kellett hagynia, mert a kétfajta munkát nem tudta már együtt végezni, annyi volt a megrendelése.  Sándorral együtt élvezték a belvárosi lakásukat, több értékes dolgot meghagytak nagymamája bútorai közül, amit felújíttattak. Nem szerette egyikük sem a modern új bútordarabokat.Inkább a meglévőhöz vásároltak. Sándor is sokat dolgozott, csak a hétvégén tudtak jobban egymásban elmerülni. Megállapodtak abban, hogy, ha lehet még egy évet várnak a gyermekáldással, ami mindkettőjüknek hasznára volt, mert anyagilag is összeszedték magukat és így több idejük maradt utazásra, kirándulásra. Sándor már új baráti kört is kialakított magának. Néhány fiatal orvos, ügyvéd, tanár, egyetemi hallgató járt hozzájuk. Politikus alkat volt, többnyire hasonló gondolkodású emberek ültek le náluk, és vadul politizáltak, szervezkedtek. Flóra nem igazán folyt bele, az esetleges velük jövő feleségekkel, lányokkal művészetről, könyvekről, női dolgokról beszélgettek, vagy zenét hallgattak. Nyitott volt a világ eseményeire, de nem igazán tudta elképzelni, hogy ebben az országban valami gyökeres változás történhetne. Sándor, Flóra szemére is vetette, hogy túlságosan bezárkózik.
    Aztán,ezerkilencszáznyolcvankettőben átalakult az életük. Flóra megszülte gyermekét. Kicsit később jött a baba, mint ahogy tervezték, de nem bánták. Bár, Flóra már aggódott, hogy talán soha nem lesz gyermeke. Még orvoshoz is elmentek, de ő megnyugtatta őket, hogy egyikükkel sincs semmi baj. Türelemre intette őket. Flóra ekkor már egy fiatal keramikus fiúval dolgozott, aki az Iparművészeti Főiskolán végzett, és mivel állása nem volt, műhelyre nem tellett neki, nála volt alkalmazásban és ott alkothatott is. Flóra sok mindent megtanult tőle, de fordítva is így volt. Pár évvel volt csak fiatalabb nála, de jól el voltak a műhelyben. Sokat szólt a zene, csendben alkottak, nagyritkán beszélgettek. Meleg volt ezen a nyári napon is, amikor a műhelyben dolgoztak. Flóra inkább csak nézte, mit csinál Tamás, a munkatársa. Elnézte, félhosszú fekete csiga-göndör haját, fekete szemét, kissé lányos vonásait. Megfigyelte, ha nevetett, a szeme csak úgy ragyogott. Éppen valami torzót alkotott, amikor Flóra hirtelen szúrást érzett a hasában, majd görcsös fájdalmat. Ösztönösen megfogta a hasát, arca kicsit eltorzult. Tamás, a keramikus fiú, rápillantott és látva a nő elgyötört arcát, hirtelen meggörnyedését, felállt és mellé sietett.
  - Segítsek?  Rosszul vagy? Szülni fogsz? – kérdezte Flórától.
  - Azt hiszem igen. Leülök. Szólni kéne a mamámnak és a papámnak. Sándor Pesten van.
   A fiú máris rohant a családi házba, jól ismerte Flóra apját, hiszen egykor a tanítványa volt Béla bácsinak. Szülei nagyon tisztelték Béla bácsit, ők is ősrégi soproni család voltak. Apja a szőnyeggyárban dolgozott, mint művezető, anyja pedig bolti eladó volt. Tamás egy szem gyerek volt, és ahogy szülei mondták, messze esett az alma a fájától. Valami komoly mesterséget szántak neki, de ő csak rajzolt, szobrokat készített már kicsi korában. Így aztán művész ember lett belőle. Tamás örült, amikor Flóránál munkája akadt és mellette azt is megtehette, hogy szobrászkodjon. Titokban még grafikával is foglalkozott, még nem döntötte el melyikben fog elmélyedni. Itt jól érezte magát és kedvelte Flórát. Talán kicsit többet is érzett iránta, de magának sem vallotta be. Most sietett Flóra szüleihez segítséget kérni.
    Viktor már nem lakott a szüleinél, két éve valóban kiment Bécsbe és már, mint fogorvos dolgozott a rokona mellett. Egyelőre, nem jöhetett haza, de Flóráék sem tudtak kiutazni, még nem kaptak útlevelet. Többször látogatói voltak a családnak a rendőri szervek. Persze civilben. Még Flóráéknál is megjelentek. De más bajuk nem lett. Viktornak semmi ingósága nem volt, nem tudtak mit kezdeni ezen a vonalon. Flórának nagyon hiányzott a testvére. Anyja és apja eleinte szinte belebetegedtek Viktor disszidálásába, de aztán mikor Lajos bácsi, és Trudi néni meglátogatta őket, majd mindent részletesen elmeséltek a szülőknek Viktor kinti életéről, megnyugodtak. Vagy talán beletörődtek, és elfogadták fiuk döntését.
   Flóra nehezen szülte meg kislányát, akit Alexandrának neveztek el, és csak Szandrának hívtak később. Sándor, Flóra szülése után, csak másnap tudott megjelenni a kórházban, mert előzőleg Győrben volt tárgyalása. Elég sokat utazgatott, többet volt Pesten is. Flóra, csak félévig volt munka nélkül, de akkor sem úgy, hogy ne ment volna be a műhelyébe. Felvett még egy lányt segítségnek négy órára. Édesanyja is besegített és Tamás nagy erővel dolgozott mellette.
    Sándor egyik alkalommal meglepte Flórát. Talán akkor érezte először, hogy az ő házasságukkal valami baj van. Vagy talán ismét fellobbant benne, András iránt érzett egykori szerelme. De erről nem beszélt senkinek. Kislányát éppen lefektette és egy altatót dúdolt neki. Szandra, a kislány, erősen szívta a cumiját, nagy kék szemével, csak merőn nézett anyjára, és szép lassan becsukódott a szeme. Óvatos léptekkel indult ki a hálójukból, amikor hallotta, hogy az előszobában Sándor sutyorog valakivel. Kinézett.
  - Nahát! - nézett meglepett szemekkel Sándorra és Andrásra - Micsoda meglepetés! Hát mégis találkozunk? Annyi idő után? - Sándort megcsókolta, de Andrásnak is adott két baráti puszit az arcára, aki egy nagy virágcsokrot nyújtott át neki, látszott rajta, hogy örül a találkozásnak.
  - Sándor erőszakoskodott. Összefutottunk a városban, mármint Győrben. És mivel hétvége jön én meg ráérek, hát elhívott, ha nem bánod te sem, akkor itt leszek két napot nálatok. Szerinte itt elférek - nézett aztán kíváncsian a szobák felé.
  - Gyertek be, üljetek le! Azért telefonálhattál volna Sándor! - nézett szemrehányóan a férjére - Vagy akkor lemész és bevásárolsz?
  - Miért? Nem értem! Most kell bevásárolni? – kérdezte - kissé megrökönyödve Sándor.
  - Jaj, de feledékeny vagy!  Tudod, hogy a szüleimnél ettünk volna... Így most hétvégére, nem vettem semmit. Tartalékom sincs!
  - És nem lehet a szüleidnél ebédelnünk?Hiszen ismerik Andrást is.
  - Nem szeretném! Ha már itt van András, akkor én fogom megvendégelni, de ne legyen ez vita közöttünk, akkor majd lemegyek én - Sándor ekkor felhúzta a vállát, majd hirtelen döntött.
  - Jó, akkor leszaladok!  Addig magatokra hagylak benneteket, megbeszélhetitek a múltatokat! - nézett rájuk nevetgélve.
  - Te tiszta hülye vagy! - válaszolt neki András - Csak nem vagy még mindig féltékeny? De nem akartam én kényelmetlenséget nektek!
   Sándor nem válaszolt, a kezébe kapott két nagy bevásárló szatyrot, közben Flóra már egy cetlire felírta a megvásárolni valókat, és átadta neki.
  - Gyere András, ide a szobába, ez a nappalink. Ne is törődj vele! Zöldeket beszél!  Hozok valami kis innivalót - nézett aztán Andrásra, aki, láthatón hosszan nézte Flórát, amitől ő zavarba jött.
  - Ne hozzál! Inkább ülj le te is. Jól nézel ki. Kicsit teltebb vagy. Hallom milyen szép kislányotok van, megnézhetem? Hol van? Vagy alszik már? - kérdezte tétován.
  - Gyere utánam, csak halkan, most aludt el - a félhomályban mosolyogva nézték mindketten a babát, majd elkomolyodva, csendben mentek ki a nappaliba, leültek és Flóra kérdezett.
  - Mesélj! Mi van veled? Sándor soha nem beszél rólad, pedig biztosan találkoztok.
  - Tényleg nem mesél? Érdekes - nézett kicsit maga elé - Pedig én mindent tudok rólad. Nekem annál többet regél, ha találkozunk. Szeret téged, azt gondolom, és örül a kislányotoknak, aki nagyon helyes kislány, ahogy elnéztem...
  - És te? Nem válaszoltál! - nézett kíváncsian Andrásra, aki még mindig vékony volt, talán kicsit megférfiasodott. Kedves mosolyát sokáig nem tudta elfelejteni.
  - Jól. Jól vagyok. Jól keresek, rengeteg nyugati páciensem van, dől a pénz. Megvan a lakásom. Élek. A cukrom nem igazán jól működik és a szemem sem a legjobb. Eszter elhagyott, aztán nekem hol van valaki, hol nincs senki. Én már csak ilyen vagyok. És te? Boldog vagy? - nézett kíváncsian Flórára.
   Flóra elgondolkodott a hallottakon, majd válaszolt.
 - Azt hiszem, igen.  Talán igen. Sándor kedves, igazán megtesz mindent, hogy minden jól menjen.  Aztán a pici baba. Jó dolog anyának lenni! És hát én már fazekas vagyok, kerámiázom is. Élvezem. Majd megmutatom holnap, ha érdekel, és ha marad rá időnk.
   Ekkor jött vissza Sándor, aki átadta a táskákat, Flóra kivonult a konyhába, a nagy csokor, vörös rózsát, amit Andrástól kapott egy nagy vázába rakta. Közben azon gondolkodott, hogy miért vörös rózsát hozott neki. Majd vacsorát készített maguknak. Óhatatlanul eszébe jutottak a vele töltött évek. Egy óra múlva aztán már a szobában lévő étkezőasztalt ülték körül, ahol barátian beszélgettek.
  - Na, nem irigyelsz kicsit András? Nem akarsz te is megnősülni? Nem bánod, hogy Flórát elhagytad?
    Flóra csak nézte Sándort, hogy miért tesz fel ilyen provokatív kérdést Andrásnak, de még András is láthatóan meglepődött, de aztán válaszolt minden harag nélkül.
  - Tudod, én más vagyok, mint te. Az én betegségem engem sok mindenben visszafog. Sokszor úgy érzem, hogy nem vagyok teljes ember. Lehet, hogy túl magabiztosnak látszom, de tele vagyok kétségekkel. Flóra? Erről nem beszélek, ha megengeded. Ez lezárt dolog, különben is a te feleséged - nézett aztán furcsa pillantással Flórára és Sándorra.
  - Sándor! Bolond vagy? - simogatta Flóra a mellette ülő Sándor hátát. Sokat ittál? Vagy mi bajod? Hogy jut ez most az eszedbe? - majd Andrásra nézett és próbálta másfelé terelgetni a beszélgetést.
    Érezhetően ott lebegett köztük Flóra és András egykori szerelme, de aztán mindhárman tették később a dolgukat, majd másnap kirándultak Balfra, és végül is jó barátságban váltak el egymástól.
   Flóra azt gondolta a kezdet kezdetén, hogy Sándor hasonló beállítottságú, mint ő, de rá kellett jönni, hogy tévedett. Racionális volt, munkamániás, érdeklődési körük nem igazán volt hasonló, szeretkezéseik is megkoptak. Flóra másra vágyott. Ha őszinte akart lenni magához, akkor András emléke győzedelmeskedett Sándorral szemben, aki érzékenyebb volt, sokkal szentimentálisabb, mint Sándor. Keserves volt ezt magában beismernie, de Sándorral nem igazán lehetett beszélgetni erről. Egyszer próbálkozott, de szinte érzéketlenül túl lépett rajta. A politikai életbe pedig teljesen belemerült. De mindentől függetlenül, csend és nyugalom volt körülöttük. Mintha minden rendben lenne. Flóra most már magának is bevallotta, hogy akaratlanul is sokat gondol Andrásra és az igazi nagy szerelem ő volt, és az is marad neki. Sokszor eszébe jutott, milyen hosszan tudta őt simogatni, szeretgetni, mennyi mindenről beszélgettek. András olvasott és művelt fiú volt. Sok minden érdekelte. Szótlanul ülve is értették egymás gondolatait. Legalábbis így érezte Flóra most visszatekintve a múltba. Keserű volt látnia ismét Andrást. Érezte, hogy mennyire magányos lehet és boldogtalan. Aztán arra gondolt, hogy ő is valahol magányos és boldogtalan. Csak másképp.
   Sándorral soha nem veszekedtek. Ugyanis nem lehetett vele veszekedni. Nem gondolta volna a régi Balaton parti részegsége után, hogy ő lesz majd az a férfi, aki mindig higgadtan reagál az élet eseményeire. Túlságosan is lecsupaszítva látott maga körül mindent. Meglátásai pontosak voltak, mindig az igazságra törekedett. Jó ügyvéd volt, legalábbis szakmai körökből ezt hallotta vissza Flóra. Csak egyet nem értett. Vele szemben miért nem volt teljesen nyílt és őszinte. Erre aztán később kapott csak magyarázatot.  Pár év múlva, amikor már kilenc éves volt a kislányuk szinte alig volt köztük szexuális kapcsolat. Férje egyik este higgadtan közölte vele, hogy Pesten kíván élni. Elég volt számára a kisvárosi életből, különben is, változik a világ, nagy események, elé néz az ország, ő egy más világban él, és egyéb tervei vannak. Flóra, gyászosan hallgatta. Szandra ekkor már iskolába járt, mint kiderült rendkívül ügyesen tornázott, táncolt, és kijelentette, hogy balett táncos akar lenni. Szeretne a következő évben felvételezni a balettintézetbe. Nem kis gondot okozott ezzel a lánya Flórának. Őt minden ehhez a városhoz kötötte. Túl volt a Sándorral történt nagy vitáján, aki kész tények, elé állította. Flóra ugyan nőt sejtett még a dologban, de ezt férje kikérte magának és nem győzte szavaival bizonygatni, hogy neki csak ő van, és mire számit ennyi év után. Közölte, hogy szereti őt és Szandrát is. Esze ágában sincs válni. Ő pedig csak hallgatta, és nézte Sándor szinte érzéketlen viselkedését, és csendben elfogadta Sándor elképzelését. Elsősorban Szandrára gondolt, arra, ha táncos akar lenni, akkor mindenképpen Pesten kell élniük. Így aztán a szüleivel való egyeztetés után, döntött. Rövid időn belül mindent megszerveztek és lebonyolítottak. Őszre tervezték a költözést. Szülei nem örültek a híreknek, de szerettek volna segíteni lányuknak és főleg kis unokájuknak, akit nagyon szerettek.
    Ekkor már Tamás sem dolgozott nála, felköltözött Pestre, de ha hazajött a szüleihez, mindig meglátogatta. Vele nagyon jókat tudott beszélgetni.  Egyik alkalommal, költözése előtt, éppen egy dobozva rakosgatta a kész teás készleteket, amikor Tamás köszönt be neki. Flóra, amikor meglátta, örömmel üdvözölte, és behívta magához.
   - De örülök neked! Mindjárt végzek! Gyere be! Megmutatom, mit alkottam legutóbb - a fiúval megölelték egymást, és Flóra máris büszkén mutogatta a furcsa, kerámiafejeket. A kalapos dámát, az irigy kislányt, a ráncos, üres tekintetű öregasszonyt, a magabiztos fiatal lányt, a borostás koldust.  Tamásnak tetszettek Flóra alkotásai, el is kért párat, hogy felvigye Pestre. Javasolta, hogy készítsen belőlük sorozatot, és megígérte, hogy segít neki egy kiállítás megszervezésében.
  - Kitűnő ötlet Flóra. Kifejezőek, jók a figuráid! Minden fej egy jellem, egy karakter.  És nagyon szép munka. Merem állítani, hogy sikered lesz vele. Megszervezem a kiállítást. De hallom, hogy költöztök.
  - Igen. Nemsokára. Szeptemberben. De gyere, üljünk ki a teraszra!  Ne nézz körül, nagy a felfordulás, minden dobozolva van. A szüleimet három napja költöztettük a mi helyünkre, és ezt a házat adtuk el. Ebből vettünk Pesten egy családi házat. No persze, kellett hozzá a félre tett pénzünk is. Viktor is segített kicsit, Lajos bácsitól küldött nekem egy kis támogatást, hogy kialakítsak Pesten is egy műhelyt magamnak. Itt, ezt is eladtam. Szandra, most Pesten van Sándorral. Az ottani nagypapánál laknak addig. Sándor már dolgozik az új munkahelyén.  Már én is várom, hogy utánuk menjek. 
    Felmentek a teraszra, Flóra egy kis bort hozott ki, hozzá bolti sós rudat.
  - Koccints velem a pesti új életemre, ami talán jó lesz! Hogy vagy? Hallom átmentél grafikusba, festesz is azért... Műterem lakásod van. örülök, hogy sikeres vagy.
  - Igen.  Állítólag jó képeim vannak, de majd ezen túl tartjuk a kapcsolatot. Túlzás, hogy sikeres vagyok, de talán beindult valami körülöttem. Tanítok is egy gimnáziumban, mert a művészetből nem tudok megélni, bár pár képem jó áron kelt el, de hát ez időszakos, hiszen tudod te is. Szerencsére olyan körökbe kerültem, akik normális emberek és támogatnak is, segítenek... Tudod, hogy mindenütt klikkek vannak, nehéz betörni, de én elfogadom így az életem. Dolgozom és kész. 
    Flóra elnézte a fiút, aki harminc körüli volt ekkor. Kissé borostás volt az arca, mint aki szakállt akar növeszteni, hosszú ujjaival dobolt az asztalon, miközben beszélt és rágcsálta a sós pálcikát. Fekete, mosolygós szeme semmit nem változott. Azt gondolta magában. Jóképű, érzékeny fiú. Biztosan sok barátnője van. Az a típus, akire buknak a lányok.
  - És? Van már valami komoly kapcsolatod? - kérdezte tőle Flóra.
    A fiú hosszan nézte Flórát, kortyolt egyet a poharából.
  - Van. Együtt élek egy lánnyal, ott tanít, ahol én is.Ott ismerkedtünk meg. Tudod, hogy zárkózott vagyok és nálam az ismerkedés sem megy könnyen, bármennyire is mást képzelsz rólam - tette hozzá zavartan.
  - Tudom, hogy milyen vagy, de ahhoz túl jóképű vagy, a szemedbe mondom, hogy ne csavarják el a lányok a fejedet. Meg aztán jó természettel áldott meg az isten. Kár, hogy nem előbb találkoztunk!
    A fiú, meglepetten nézett Flórára.
  - Csak nem? Tényleg ezt gondolod? De hát nekem te mindig is tetszettél, csak hát tudtam, hogy a férjed tabu neked, meg a kislányod miatt...
  - Na, nem úgy gondoltam. Illetve, ne zavarj össze Tamás. Te fiatal vagy hozzám, meg aztán valóban! Nekem férjem van, akit szeretek úgy, ahogy...
  - Úgy, ahogy? Talán nincs rendben köztetek valami? Ne haragudj, nem akarok turkálni a magánéletedben, de ha már így beszélgetünk...Én mindig azt hittem, hogy a ti házasságotok abszolút tökéletes.
  Flóra kihúzta magát, megtörölte izzadt homlokát, kicsit megigazította kusza haját, majd sóhajtva válaszolt.
  - Tudod, a látszat néha csal. Az én boldognak, kiegyensúlyozottnak hitt házasságom, ami lassan tízenéve tart már... Közel sem az. Lehet, hogy Sándornak így jó, de nekem nem. Nem is tudom mi lesz velünk? Már én is harmincnégy leszek.
  - Nahát! Ez igazán nem kor. Nem is látszol annyinak! Csak nem elváltok? 
  - Nem tudom. Sándor állítja, hogy nem akar válni, de most, ahogy egy hete egyedül pakolgatok itt, és próbálom magamat áthangolni egy másik életre, azt gondoltam, talán le kellene ülnünk, és helyre kellene tenni a mi kapcsolatunkat. De nem untatlak?
  - Nem untatsz, de sajnálattal hallgatlak. Te egy olyan értékes nő vagy. És érzékeny. Én mindig szerettem volna, ha te észre veszel engem másképp is, mint barátot. Most zavarban vagyok. Nem is tudom, hogy miért is beszélek erről.
   - Ne mondj ilyeneket! Egészen zavarban vagyok én is. Tudod, hogy nekem volt egy barátom, András. Sajnos még mindig sokat gondolok rá. Na, de hagyjuk! – Flóra zavartan mondta mindezt, nézte a férfi fekete szemét, aki most le nem vette volna róla a tekintetét - Nem folytatom, mert most látom, hogy elszaladt az idő. Nem haragszol, de muszáj lesz lefürdenem, öltöznöm. Megyek a szüleimhez. Még segíteni kell nekik egy-két dologban, meg én is ott alszom. Ha akarsz, kísérj el egy darabig. Adok majd egy dobozt és egy nagy szatyrot a kerámiáknak. És köszönöm, hogy törődsz velem és segítesz. Igazi jó barát vagy Tamás. Rögtön kész vagyok, addig várj meg itt!
    Tamás, az egykori keramikus munkatárs csak nézett a távozó Flóra után, még mindig tetszett neki, de nem volt hozzá bátorsága soha, hogy megközelítse. Most ismét megmozdult benne valami, de tudta, hogy Flóra nem azt érzi iránta, amit ő szeretne. Meg aztán ott volt most már a kapcsolata, házasságra készült ő is. Elhessegette gondolatait. 
 
 
 
 

7


    Flóra fáradtan lépett be volt belvárosi lakásába, ahol most a szülei éltek. A bútoraik egy részét ott hagyták a régi családi házban, csak azt vitték magukkal, amihez nagyon ragaszkodtak.
  - Jó, hogy jössz kislányom, éppen vacsorához készülődünk. Gyere te is! Biztosan elfáradtál! - nézett rá az anyja. Az apja letette az újságot. Mindhárman az ebédlőasztalhoz ültek.
  - Fantasztikus, hogy mi meg nem történik az országban! Nem hittem volna!- szólalt meg az apja, amint elhelyezkedett, háttámlás ebédlői székében - Forrong minden, majd meglátjátok, milyen változások lesznek még itt! Talán hazajöhet majd Viktor is.  Szerintem kilépünk a varsói szerződésből is... Sándor hallom, hogy egy szervezet tagja lett még nyolcvannyolcban, a megalakulásakor, és ott volt Nagy Imre és társai újratemetésénél is.  Szóval részt vesz aktívan a politikában. Te hogyan éled ezt meg Flóra, nem kellene neked is egy kicsit jobban belefolynod?
  - Igen, papa. Tudom. Nyakig belemerült a politikába, de ez nem is baj. Valakiknek majd vezetni, irányítani kell a népet, az országot. Valakiknek iránymutatóknak kell lenni. Nekem nagyon tetszett az a hosszú hajú fiatalember, aki június tizenhatodikán olyan éles hangú, kirohanó beszédet tartott. Szabadválasztásokat követelve. És volt bátorsága követelni a szovjet csapatok kivonását is. Ne gondold, hogy nem tájékozódom. Hallgatom a rádiót, nézem a híreket, olvasom napilapokat is, és olvastam a Beszélő számait is, hiszen Sándor hozta őket. Vitte a stencilfestéket a csoport részére. Hányszor izgultam, amikor tüntetések voltak és tudtam, hogy Sándor azért utazik fel Pestre, mert részt akar venni ezeken. Még, jó, hogy nem dobták ki az állásából. Szerintem, az MDF a legerősebb most.
  - Én is feléjük hajlok inkább. Azért örülök annak, hogy most vannak bátor, kiálló fiatalok az országban. Elég volt ebből! Elég volt a kádár rendszerből. Leépítették ugyan az ÁVÉHÁT, de működött nagyon is a megfigyelő kis titkosszolgálati hálózatuk, ezt mi is érezhettük. Különösen Viktor disszidálása után. Hány besúgó lehet itt a városban is?  Aztán gazdaságilag totál csőd van, totál eladósodás, nagy a nyugati importfüggőség.De nőtt a kommunisták bizonytalansága, ahogy elnézem, szakad a pártjuk. Persze ebben nagy szerepe volt a lengyel szolidaritási mozgalomnak, azt hiszem kapcsolatban voltak a magyar lázadók is velük. Persze Gorbacsov politikája is közbelépett. És egyik vezető politikusunk, a rádióban elsőnek merte népfelkelésnek nevezni az ötvenhatos forradalmat. A sorozatos tüntetések, a tévé székház előtt az általam kedvelt, tehetséges színész, tizenkét pontos beolvasása... Kádár halála. Szóval új szelek jönnek. Csak nehogy aztán megint a hatalmi harcok miatt bukjunk!
  - Béla te csak ne merülj bele a politizálásba, volt már neked elég bajod ötvenhat után - szólalt meg a felesége.
  - Ugyan mama! – szólt közbe Flóra, édesanyja aggodalmára - Nem ötvenhat van, hanem nyolcvankilenc. És tényleg hihetetlen gyorsasággal történnek az események. Mi itt vidéken még talán másképp éljük meg a dolgokat. Nem is tudom Pesten mi lesz velem nélkületek, a baráti köröm nélkül. Még azt sem tudom mi lesz a munkámmal, az új adórendszert is szoknom kell. Nem könnyű. Sándor teljesen el van foglalva magával.
  - Kislányom, nem akarok beleavatkozni az életedbe, de helyesen döntöttél? Bár nem tudjuk már visszafordítani, hiszen mindent eladtunk, ti megvettétek azt a szép házat... Igaz, hogy Szandrának talán ott több lehetőség adódik, ha valóban táncos lesz belőle. Csak téged féltelek! Mintha nem lenne felhőtlen a kapcsolatod Sándorral? Vagy rosszul látjuk?- nézett lányára, az édesanyja.Flóra gondolkodott, hogy beszéljen-e szüleinek a gondjairól. Aztán úgy döntött, hogy inkább nem beszél, nem idegesíti őket.
  - Ne aggódjatok! Mi jól vagyunk, majd minden elrendeződik. Találkoztam Tamással és megígérte, hogy majd segít nekem a beindulásnál. Így talán majd kicsit könnyebb lesz. Neki már vannak kapcsolatai Pesten.
  - Jól van. - törölte meg a száját szalvétájával édesapja - Csak szólj, ha valami gondod van. Viktor csókoltat és a felesége is. Ma telefonált. Talán majd megismerhetjük őt is.
  - Ennek örülök papa. Majd Pestről felhívom, ha már berendezkedtünk. De nem kell segíteni semmit? - körbe nézett - Hát ti mindent elrendeztetek, mama? Azért siettem, hogy segítsek nektek!
  - Bírjuk még Flóra. Neked is van elég dolgod. Azért Sándor segíthetett volna! Nem igaz, hogy két napot nem tudott volna erre szánni! Furcsa, talán önző ember!
  - Ne morogj Márta, ne avatkozz bele az életükbe!- nézett a feleségére mérgesen Flóra édesapja.
  Flóra nem szólt semmit, segített édesanyjának elmosogatni, majd leültek a tévé elé, és egy darabig nézték híreket, a zajló eseményeket. 
 
 

8

 
  Flóra őszi költözése meglehetősen érdekesen zajlott. Sándor aktívan politizált, készültek az október huszonharmadikai ünnepségre. Végül is barátnője és annak férje segítettek neki a költözködésben. Szülei is feljöttek hozzá néhány napra, Pestre. Egyelőre csak a földszinti részt, és Szandrának az emeleti kis hálót rendezték be. Az lett a kislány saját kuckója. Flóra Szandrának a közelben talált egy általános iskolát és néptánccsoportot, ahová szorgalmasan járt a lánya, és nagyon készült a tavaszi felvételijére.
  Sándort ritkán látta, szinte késő este jött csak haza, alig tudtak beszélgetni.
   Aztán egyik este Sándor szokatlanul korán jött haza. Ekkor már, hideg november volt. Az átalakított fűtésrendszerük jól működött, kellemes meleg volt az egész lakásban.
  - Hát te? - nézett a korán érkező férjére Flóra, miközben letette könyvét, amit olvasott. Esti magányát, olvasással töltötte.
  - Szervusz, Flóra - Sándor letette a táskáját, majd leült Flórával szemben a fotelba.
  - Vacsorázol? Vagy ettél már? – nézett fürkészve Sándorra.
  - Nem, köszönöm. Ettem már. Tulajdonképpen beszélni akarok veled komoly dolgokról.
   Flóra már régóta várt erre a beszélgetésre.
  - Beszélgessünk. Épp itt az ideje. Tudom, hogy mit gondolsz rólam. Hogy apolitikusnak tartasz, hogy eltávolodtál tőlem. Pedig én is tudom, hogy megtörtént a kerek asztal  tárgyalásotok, hogy ti és az SZDSZ nem írtátok alá, hogy Németh Miklós bejelentette a százmilliárd forintos államháztartási adósságot, hogy a nyolcvanas évek közepétől, de talán már előbb is, hamis gazdasági adatokat közölt az akkori kormány, hogy a Tungsram ötven százalékát eladták egy amerikai cégnek, hogy folyik a privatizáció, hogy jönnek majd ebből kifolyólag a jelentős áremelések. Képzeld! Én is tudom, hogy már köztársaságban élünk, hogy ledőlt a berlini fal és még soroljam? Hiányoltad, hogy nem folytam bele a nagy büdös politikai életbe? Nem. Mert a magánéletben lehet, hogy szabadságunk lesz, nem lesik titkos megfigyelők - bár ki tudja - ki hogyan él, milyen nyugati kapcsolata van, a büdös imperialistákról mi a véleménye, ahogy ők fogalmaztak valaha. Most meg kezdenek kaméleonszerűen szint váltani sokak. Majd szabadon beszélhetünk. Utazhatunk is. De félek, hogy az igazi morális világ nem jön el. Még, ha te hiszel is ebben. Szerintem itt mindenki, legalábbis a nép nagyobbik része egyenlőséget és igazságosságot szeretne. De szerintem már most vége van az erkölcsnek. Itt a pénz, a hatalom és a szex uralja az életet. Jól van ez így? A populáris kultúra ezt kezdi árasztani.  Ha most, a kezdet kezdetén már ezt látom, akkor mi lesz később. Szép kis piaci társadalom, ahol majd megölik egymást az emberek?
  - De azért, nem kellene visszacsinálni, ebben egyetértesz velem, nem? Még nagyon sok teendő áll előttünk. Egy francia politikus mondta, azt hiszem.  A rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, a gazdasági rendszert hat év alatt lehet átalakítani, de a társadalmi átalakításnak hatvan év kell. És ez valószínű így is van. Mi még az elsőnél sem tartunk, csak bontogatjuk a falakat, de én hiszek abban, hogy eljön azért az igazi demokrácia.  Nem egészen látsz bele, de néha azért a lényegre tapintasz, de nem is ezért jöttem. Nem fontos neked politizálni. Nem ez a gond. Nem erről akarok veled beszélgetni. Csodálkozom is, hogy így kifakadtál, és ennyire világosan látod a helyzetet.
   - Miért? Azt hitted, hogy én semmi máshoz nem értek csak a kerámiáimhoz? Igaz, hogy az sem érdekelt téged különösebben. Nem igazán biztattál soha! - kis szünet után folytatta - Hanem mi a gond? Meguntál? Van valakid?  El akarsz menni talán végleg? Ezen sem lepődnék meg. Bár amikor én feltettem neked ezt a kérdést, erősen tiltakoztál. Azóta a kettőnk kapcsolata nem, hogy jobb lett volna, sőt, semmilyen.  És ez nekem sem jó így. Akkor hallgatlak.
  - Ne érts félre. Szeretlek, mint embert, becsüllek is, szeretem a lányunkat, de azt hiszem, én más életet akarok élni. Nincs igazad! Mindig is tiszteltem a munkádat és igazán tehetséges vagy, de én más vagyok.
  - Lehet, hogy így van. De nem mutattad soha! Igen. Egy biztos.  Hihetetlenül eltávolodtunk egymástól. Másnak képzeltem ezt a házasságot és téged is. Valahogy nagyon megváltoztál vagy én gondoltam rólad nem létező dolgokat. Szóval, van valakid.
  - Akarod, hogy most elemezzük a kezdeti és mostani kapcsolatunkat? Nem elég, ha békésen elválnak útjaink, ha te is így gondolod? Szandrának majd én megmondom, ha úgy akarod, vagy akár együtt...
  - Nem, nem akarom elemezni. Nincs szükség erre. Mindketten tudjuk, hogy értelmetlen lenne tovább élni ezt a kapcsolatot.  És hová mész? Mit fizessek neked és miből? Amúgy meg nem válaszoltál a kérdésemre.
  - Semmit. Nem kérek semmit. Hiszen itt marad Szandra, akit szeretek és a lányom. Remélem, amikor lehet, és időm engedi, meg neki is van kedve hozzá, jön majd hozzánk is. Hogy van-e valakim? - kissé zavartan, de igyekezett őszinte lenni - Igen, van.  Hazudtam neked. Már két éve van egy kapcsolatom. Ne, ne szólj! Azt gondoltam majd vége lesz. De azt hiszem, jobban összeillünk és hát... Egy kolléganő és...
  - Szereted.  Így akartad folytatni. Ne részletezd. Gondoltam. Persze csúnya dolog volt ez tőled. Úgy látszik, engem mindenki elhagy  - tette hozzá fejét lehajtva és szemét törölgetve Flóra, majd összeszedte magát, és keményebben folytatta - Most pakolsz össze, vagy mit akarsz egyáltalán innen elvinni? Mármint a ruháidon, személyes tárgyaidon kívül? És kérlek, hogy te, mint ügyvéd intézd a közös megegyezéssel történő válásunkat. Azért megvisel ez a dolog, még akkor is, ha már készültem erre valahol a tudatom alatt. Éreztem. És igazából mindent megtettél, hogy kiszeressek belőled. Bár nem a halálos szerelem voltál az életemben, ezt azért megmondom. Ezt persze csak most, utólag tudom lemérni. És nem bántó szándékkal mondom.
  - Akkor miért jöttél hozzám feleségül? - nézett Sándor sértetten Flórára.
  - Valószínű azért, amiért te is feleségül vettél. Nem te mondtad, hogy ne elemezzük a múltat és a jelent? Vagy sérti, ez a kijelentésem férfiúi hiúságodat?
  - Lehetséges. Én mégis azt gondolom, hogy az első négy - öt év szép volt! És szerettelek. Bizonyára Andrással jobban összeillettél volna!... De valóban hagyjuk! Összepakolok ma, és holnap reggel elmegyek végleg, de most felmennék Szandrához.
  - Nem tudom, hogy jön ide András! De, valóban ne menjünk bele a mélyébe, úgy sincs semmi értelme.
 Gondolom, még nem alszik Szandra, menj fel hozzá, ha akarsz! Csak ne most mondd el neki, arra kérlek!
   Flóra ott maradt a nappaliban, Sándor után nézett. Érzelmileg már régen eltávolodott tőle. Talán még meg is megkönnyebbült. Arra gondolt, talán ő is hibás, talán András elől menekült akkor ebbe a házasságba. De, mint minden szakítás, még ez is, fájdalommal járt.
 
 
 

9

 
  A következő nyáron, ahogy azt volt férje Sándor megjósolta, nagy változások történtek. Negyvenegy év után megtörténtek az első demokratikus szabad választások, az MDF alakított kormányt, Sándor a Fidesz jelöltjeként indult és parlamenti képviselő lett. Létrejött a megállapodás, hogy Magyarország 1991 végéig kilép a varsói szerződésből. Flóra úgy látta, hogy egy nagy lélegzetet vett most az ország lakossága és mindenki nagy várakozással tekint a jövő felé. Jómaga is így volt.
     Flóra magánéletében lezárult a második kapcsolata is. Törvényesen, minden harag nélkül váltak el hivatalosan is egymástól. Kislánya lassan megszokta a helyzetet, és tudomásul vette, hogy továbbra is létezik mindkét szülője csak külön-külön. Amikor kedve volt és ideje, édesapjánál volt. Nem túl sokszor fordult elő, mivel alkalmazkodnia kellett apja szoros elfoglaltságához. Akinek az adott politikai helyzetben kevés ideje maradt. Így aztán inkább édesanyjához kötődött. Nagy örömmel töltötte el, hogy felvették a balettintézet néptánc tagozatára. Flóra pedig büszke volt lánya tehetségére. Remélte, hogy az ő magánélete sikeresebb lesz. Nem panaszkodhatott, mert a munkájában örömét lelte, csak a magánélete nem sikerült úgy, ahogy szerette volna. Tamás, az egykori keramikus ismerőse, lelki jó barátja, ahogy azt megígérte, megszervezte számára a kiállítást.  Flórának egy év kellett, hogy elkészüljön a kiállítandó tárgyaival.
   Most éppen azon gondolkodott, hogy kiállítása ünnepélyes megnyitójára mit vegyen magára. Édesanyja és édesapja is feljöttek a nagy napra, velük jött régi barátnője és annak férje Kornél is. Sőt, Viktor és felesége is itt voltak nála. Most találkoztak annyi hosszú év után ismét. Viktor kopogott a szobája ajtaján.
  - Szabad! Már felöltöztem! - kiabált kifelé Flóra, és elégedetten nézegette magát a tükörben.
  - Csinos vagy! - toppant be Viktor a szobába - Jól áll neked ez a bordó színű indiai ruha. A hajad még mindig olyan szép, mint volt.
   Odalépett testvére mellé, és szeretettel átölelték egymást.
  -  Nagyon sokat gondoltam rád, pláne amikor megtudtam, hogy Sándor is eltűnt az életedből. De majd beszélgetünk, ha akarsz. Gyere, menjünk, mert a többiek már várnak bennünket. Büszke rád a mama és papa is. Azért nem mindegy, hogy zavaros magánéleted mellett a szakmádban ilyen kitartó tudsz lenni és tudom, hogy kis segítséggel, de nagyon szép az otthonod. Szandra pedig nagyon értelmes lány. Ha lesz gyerekem, én is szeretnék egy ilyen kislányt, talán majd most.
  - Miért?  Gondotok volt a gyerekvárásban? Baj van veled vagy Helgával? - érdeklődve nézett a bátyjára Flóra.
  - Nem akartam beszélni erről telefonon, de Helga elvetélt és most terhes ugyan, de addig nem akarunk szólni, amíg nem száz százalékos már minden. Csak neked mondom, mert bízom a titoktartásodban.
    Flóra megértően nézett testvérére, majd kiérve a teraszra együtt indultak Viktor kocsija felé. Egy kerületi művelődési házba mentek, ahol már többen gyülekeztek. Sokan eljöttek az ünnepségre, még a volt férje Sándor, és a régi barát, András is ott állt a tömegben. A megnyitót Tamás tartotta, utána kellemes ide illő zene volt, egy lány gordonkázott. Két gyönyörű vers is elhangzott, Tamás színész ismerőse tolmácsolásában. Flóra, ahogy hallgatta a megnyitót, és titokban leste az emberek arcát, meghatódott volt.  Úgy érezte, hogy Sándor az új feleségével együtt, őszinte szívvel gratulál.  András sugárzó arcán is látta, hogy mennyire örül sikerének. Ölelésén ismét érezte az egykori érintésének melegségét, ami mindig valami bizsergést okozott a szívében.  
  - Szeretnék veled beszélgetni, itt maradok még holnap Pesten. Felhívhatlak este? – kérdezte tőle András halkan és reménykedve. Flóra szinte várta ezt a kérést, valahogy az érintésükből ő is csak erre tudott gondolni.
  - Tudod a számomat? - nézett rá csillogó szemével.
  - Igen, még Sándortól. De akkor még együtt éltetek. De most megyek, és alaposabban megnézem a munkáidat. Gratulálok! És örülök neked! - tette hozzá.
     Flóra ezután a családjával együtt egy étterembe ment ünnepelni, de ezt megelőzően még Tamáshoz ment, akinek mérhetetlenül hálás volt, hogy mellette állt és mindenben segített neki. Őszinte, baráti szeretettel ölelte meg a férfit, aki láthatóan szerette ezt a nőt, de Flóra nem vette észre, baráti közeledésnek vélte minden cselekedetét.
  - Hol van a feleséged? - nézett aztán Tamásra, amikor már kiértékelték az eseményeket.
  - Duzzog. Otthon duzzog. Féltékeny. - nézett Flórára, aki nem egészen értette a dolgot.
  - Csak nem rám féltékeny? Jó ég! Ezt én nem akarom Tamás! De hát semmi alapja rá!- mondta zavartan, kerülve Tamás tekintetét.
  - Persze, hogy nincs. Sajnos, hogy nincs, akarom mondani... - Tamás egészen belezavarodott a gondolatmenetébe.
  - Akkor gyere velünk vacsorázni! Meghívlak! – invitálta a férfit és szinte nem is figyelt a dadogására. Titokban Andrást figyelte, ahogy sétálgat a kerámiái között.
  - Inkább most nem, menjetek csak, én még maradok kicsit. Majd hívlak valamikor.
   A család jókedvűen vacsorázott egy kellemes kertes kisvendéglőben. Szülei könnyekig meghatódtak. Büszkék voltak rá. Szandra, a kislánya vacsora után átölelte és a fülébe súgta.
  - Nagyon menő vagy anyukám! Senki ilyen jó és zseni anyukával nem rendelkezik, mint én! Én is ilyen leszek majd a táncban! Meglátod! Nézett rá csillogó kék szemével. Flóra számára ez volt a nap legszebb eseménye és dicsérete. Megcsókolta a kislányát és a meghatottságtól a könnyeit törölgette.
   - Csak nem sírsz? - kérdezte tőle Viktor, a testvére.
  - Nem, csak... Meghatódtam. Örömkönnyek ezek Viktor. Azért hogy te itt vagy, hogy a szüleim is és a kislányom. Ennél nem is kell több!
  - Ami igaz, igaz. Jó kezed van és nagy fantáziád. Látod Márta, megmondtam, akkor régen, hogy támogatni kell Flórát az elképzelésében. És most örülök, hogy megtettük Trudival. Nagy öröm ez a nap nekünk is - szólalt meg Lajos bácsi is, apja testvére.
  - Hálásak is vagyunk nektek! - nézett a testvérére Flóra apja - Soha nem tudom ezt neked meghálálni! Sajnos! Jó testvér vagy – emelte aztán a poharát mindnyájukra.
    Flóra, egy nagyon szép, általa készített, különleges zöld teás szettet kívánt ajándéka adni Lajos bácsinak és feleségének hálából, de ekkor még erről nem akart beszélni, ő is csak szerényen köszönte a támogatásukat. Később, Viktor mellé ült és halkan beszélgetni kezdtek, miközben Helga, Viktor felesége édesapjával és anyjával társalgott. Szerencsére az apja jól beszélt németül és hát itt volt Lajos bácsi és Trudi néni, aki meg a kislányt szórakoztatta.
  - Azért örülnék Flóra, ha nem lennél egyedül. Nem találtál magadnak senkit? Szerintem az a férfi, aki a megnyitót mondta... Nincs köztetek valami komolyabb kapcsolat? Jóképű férfi, művész, mint te, biztosan jól megértenétek egymást. És ahogy érzékeltem, mintha több lennél neki, mint barát - fürkészőn nézte Viktor Flórát.
  - Ne hozz már zavarba! Eddig ez nekem eszembe sem jutott. Kedves fiú. De mindig valami testvéri, vagy baráti szeretetet éreztem iránta. Félek minden új kapcsolattól. Engem csak érintget a szerelem, aztán elhagy mindig - nézett a távolba.
  - Ne beszélj butaságot! Még mindig jól nézel ki! És András? Nem tudtam vele sokat beszélgetni. Vele teljesen vége lett? Nem találkoztál vele a válásod óta?
  - Nem.  Bár, egyszer igen, még a válásunk előtt.  Sándor hozta akkor még hozzánk. Valahogy, őt nem tudtam teljesen lezárni. Bevallom neked, ha látom, azt érzem, hogy ott tudnám vele folytatni, ahol abbamaradt.
  - Akkor miért nem folytatod? Egyedül él, ahogy mondta és talán ő is így van veled. Olyan elveszettnek láttam őt ma.
  - Én is az vagyok Viktor, csak nem látod rajtam. Az én szívemben csend ül. Már régóta csend ül.
    Viktor aggódva nézett a húgára, akivel még hosszan beszélgettek, Viktor is mesélt az eltelt évek alatti történtekről, érzelmeiről és tanácsokat osztogattak egymásnak.
 
 
 

10

 
    A kiállítást követő napon, ahogy András ígérte, telefonon kereste Flórát, aki a vendégek miatt, csak rövid találkát tudott vele megbeszélni egy belvárosi presszóban.  Mindketten tele várakozással ültek le egymás mellé. Egyfolytában a múlt járt mindkettőjük agyában, de szinte közömbös dolgokról beszélgettek. András a munkájáról beszélt, majd Flórát kérdezgette, aki inkább a kiállítási anyagáról mesélt. Részletesen elmesélte hogyan született meg az ötlet, majd Tamás segítségéről és barátságáról tett említést.
  - Nem több ez a kapcsolat neked, mint barátság Flóra? - nézett rá kissé reményt vesztetten András.
  - Mit nem mondasz? De miért kérdezed? Így látod?  Pedig semmi valóságalapja nincs. Egyébként is... felesége van... és én... - fürkészve nézte András barna szemét.
  - És te? Add a kezed! - Flóra felé nyúlt, aki belecsúsztatta kezét András tenyerébe, nézték egymást szótlanul. Majd András szólalt meg ismét.
  - Nem kezdhetnénk mindent újra? - Flóra zavartan elhúzta kezét, hátradőlt, kicsit körbenézett, majd hirtelen megszólalt, érezte, hogy szinte belepirul.
  - Azt hiszem igen. Talán...
  - Akkor jó. Már attól féltem, hogy rosszul érzékelem az érintésünket. Még mindig vonzódom hozzád. És akkor, azon az utolsó estén, amikor nálam voltál, és reggel ott hagytál szó nélkül... Én pedig ahelyett, hogy veled maradtam volna...  Amit, azóta is bánok! Talán meg tudsz nekem bocsátani!
  - Ugyan! András! Elmúlt. Ki tudja, mi lett volna abból? Bár bevallom nehéz volt az a reggel, végérvényesen elszakadni tőled, tudva, hogy mennyire szeretlek!
  - Te pedig tudd, hogy amikor nálatok voltam vendégségben, majd belegebedtem a féltékenységbe, fájt a szívem. Akkor jöttem rá, hogy még mindig szeretlek. Talán hihetetlen! Nagy hibát követtem el.
  - Jó ezt hallani, ha igaz. De azért adjunk időt magunknak András! Sajnos most mennem kell. Nem haragszol? - felálltak, András odament a pulthoz, fizetett, majd egybekulcsolt kézzel sétáltak a metróhoz, ahol átölelték, megcsókolták egymást, és szó nélkül elváltak.