Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kultúrmix

2010.01.21

 

Az ünnepekről -  Márai Sándortól

 

 

Az ünnepekről


Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülrõl és kívülrõl. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betûkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nõk, válogatott étkek, vérpezsdítõ és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsõbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betüs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.

 

( Részletek a Füves könyvből )

 

 

 

 


A  fenti gondolattal kívánok minden kedves látogatómnak

Boldog Karácsonyt!


 


Boldog új évet kívánok minden kedves látogatómnak!

( egy Márai gondolattal )

 


Arról, hogy minden nap tovább kell menned

 

S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél! Szép nő áll az út mentén és bájos mosollyal int feléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod kell, hogy a hiú és kéjes pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi. Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted egy másik test fülledt fűszerével, a lélek éhes és szomjas marad. Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha a figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismerésétől? Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra biztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: "Miért lopod itt az időt? Mindez gyermekes és aljas. Tovább kell menned, hiszen dolgod van." Körülbelül így szól hozzád az élet, minden nap, minden pillanatban - megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy.



 

 

 

 

Csendes pohárköszöntő újév reggelén


Nem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud,

legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,

s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre. Tiszta szívből

ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország

Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,

s ki honnan jött, soha soha

ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

vissza nem fognak a kátyúk…

A többit majd apródonként

megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,

legyen béke. –

Gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe’!


( Kányádi Sándor )

(1956)

 

 

 

 

Kép

 

 

             "  Az élet olyan, mint a dzsessz...

A legjobb, ha improvizálsz  "

 

( George Gershwin )

 

 

 

 

 

 

Adjon az Isten

 

Adjon az Isten

szerencsét,

szerelmet, forró

kemencét,

üres vékámba

gabonát,

árva kezembe

parolát,

lámpámba lángot,

ne kelljen

korán az ágyra

hevernem,

kérdésre választ

ő küldjön,

hogy hitem széjjel

ne düljön,

adjon az Isten

fényeket,

temetők helyett

életet –

nekem a kérés

nagy szégyen,

adjon úgyis, ha

nem kérem.

 

                                                           ( Nagy László ) 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

Bölcs mondások

 

A szerelemről

 

 

 

 

A szerelem gyönyörűség-virág, csak az a baj,szakadék szélén terem.

 

                                          ( Stendhal)

 

 

 

 

A rózsa nem élhet fény nélkül,

a nő nem élhet szerelem nélkül.

 

 ( Li Tai Po )

 

 

Kép

 

 

 

A szerencséről

 

Kép

 

Kártyáinkat a sors keveri, mi meg játszunk.

( Schopenhauer )

 

 

Úgy kell kormányozni a szerencsét, mint az egészséget;élvezni, amikor jó, türelemmel lenni, amikor rossz és sohasem fordulni erős orvosszerekhez végső szükség nélkül.

 

(La Rochefoucauld )

 

 

Kép

 

 

 A szerelemről

 

 

Kép

 

 

Szerelmesek számára az elválás nem más, mint egy

állomás, ahol a következő vonatra várakoznak

 

( O.Goga )

 

 

 

 

 

A fenti idézet leírása után elgondolkodtam azon, hogy egyáltalán tudják-e az emberek, hogy ki is volt Oktavian Goga.

Nos. Találtam egy cikket. Ady Endre írta. ( Nyugat, 1913. 10.szám, Disputa ).

Érdemes elolvasni, bár régen történt, mégis...

 

Ady Endre:

Goga Oktávián vádjai.

 

Ismeretes, majdnem fanatikus román-barát vagyok, s ezt tudja, s talán elhiszi nekem híres-neves román kollégám és jó barátom, Goga Oktávián is. Habzsoló, nagy örömére a nemes magyarság és teljes emberség s így a románság ellenségeinek, a magyar impotens sovinisztáknak s a klerikális mezei hadaknak, ő nekitámadt valaminek, amit talán rövidség okából magyar Géniusznak címezhessek. Meghalt Vas Gereben, nem iázik Petőfi juhászának kedves szamara, nem csodázik Berend Iván de genere Jókai: a zsidó Jónás bosszút állott, elnyelte a cethalat. Szóval magyar lélek nincs már, magyar irodalom, mindenekelőtt kigondolásunk karaktertelen és szerfölött ügyes zsidósság, s csuhaj, de könnyen elbánhat ilyen ellenféllel a cincinnatusokba oltott román lelki előkelőség... Szántszándékkal halasztgattam a Goga Oktávián túlságos lármát keltett önbátorító vádjaira a választ, mert e vádakat nem akartam komolyan venni, s mert majdnem csak tegnap volt, amikor is baráti asztalhoz kerítettem Gogát Ignotusékkal, reprezentáló románt ugyanilyen magyar magunkkal. Bizonyisten még cigányoztunk is, a Gacsaj Pista románcát is elbúsultuk, csakúgy, lelkünk önkénytelen kedvére, szóval borzasztóan bús-magyarok s természet-fiak valánk. A Goga írásos vádjairól még nem tudtunk akkor, s nekem is csak óvatos szavakkal aggódta el magát a magyar irodalmat megszállott némely zsidók miatt. Hát először is tudni kell, hogy Romániában s Bukarestben, melyek mégiscsak minden románok eddig teljesült vágya, valami olyasféle világ van, mint nálunk Mokány Berciék aranykorában. Az arisztokrata leköpi a dzsentrit, a dzsentri a polgárt, a polgár a parasztot, a paraszt a kutyát, a kutya a zsidót. Nincs kedvem itt a románok legszebben fejlett antiszemitaságához magyarázatokkal szolgálni, talán majd máskor, de a román zsidógyűlölet majdnem bizáncian szép. Viszont az én hitem a szükséges és helyes adagnyi antiszemitaság mellett, melyet sok árja ellen is szeretettel táplálok, az, hogy az Isten csak egyet teremtett a magyarság javára, a zsidót. Zagyva, álmos vérségünk s sötét keletiségünk ellen adatott ellenméreg ez, antiveronál. Nagyszerű, zsidó eredetű magyar íróink is vannak, mert annyira még nem vagyunk Romániában Magyarországon sem, hogy a dinamika törvényei is csődöt mondjanak. De Isten ments, hogy például az én Goga-kidicsérte szittyaságos voltom legyen határ, sőt példa, mert abból elég az enyém, sőt sok is. Ez is jó, ez is kell, ilyen szilágyságbeli, ősi, kurtanemes, megbőszült finomulás, de kell minden, ami magyarul lelkekhez szól és lelkeket szólaltat meg. És itt hamarosan megérkeztem a Goga-vádak titkos, bujkáló, majdnem félt és félig-tudattalan okához: az irigységhez. Bizony ez a furcsa Magyarország egy kicsit mindig Európával élte az életét, a keresztes hadjáratokon, protestantizmuson, franciás forradalmon keresztül egészen a szocializmus testes, izmos való valóságáig. Szerencsénk vagy átkunk: nemcsak keresztül-kasul hatott, de át- és áthasogatott bennünket a legnagyobb civilizációk minden kilüktetése. Nem mondom, hogy elképzelhetetlen, de egyelőre szédítően nagy, színesen gazdag a mai románságnak a mi intellektuális kultúránk, főképpen pedig vakító, tehát bosszantó is. Ám helyünk, a geográfia igazi értelme, ezt így rendelte és döntötte el, sok hasznunk nincsen belőle, csak dísz ez, élet-jog és remény. Hogy üzleti színdarabokat írnak külföldi exportra, ez a mi afférunkra annyira nem tartozik, mint ahogy nem érdekel, hogy a romániai petróleumkutakat hegyes avagy tompa fúrókkal fúrják. Itt is például Biró Lajos és Molnár Ferenc - a mi nagyszerűen magyar Bródynkról nem is szólván - annyira írók és magyarok tudnak maradni, hogy e kvantitásról még a magyar-román béke érdekében sem mondhatunk le. Svihákok, ügyeskedők, ügynökök s boltosok mindenütt vannak, s ott persze többen, ahol az élet és az élet forgalma kedvezőbb és több. Nem esküszöm meg, hogy a romániai katonaság nem veheti el valahogyan, egyszer, tőlünk Erdélyt, de magyarságunkat s ennek termő lélekligetét le nem bocskorolhatja soha. Gyönyörű lehet az a hivatásérzés, amely Romániáé és a románságé lehet, de a mienk se kutya, s szép, nagy emberi passzió valószínűleg, mert idegenektől tud elhódítani magának fanatikusokat. Egyelőre pedig az igazibb román kultúra Magyarországé s Goga is a mienk, malgré lui, és ezt se szabad elfelejteni. Baráti összejövetelünkkor dicsértük volt magunkat: ez se történhetett volna meg tíz évvel ezelőtt - mondogattuk. Szóval nemesen meg kellene becsülnünk egymást, szomszédoknak a Földön s lelkeink útirányában, de ehhez megértés is kell, s amaz ócska, kompromittált, bizonyos szeretet. Ez a szeretet most csak az igazság kedvéért látszik kitérülni Goga és a románság elől, de bennem például megvan s nemcsak megmarad, de Ignotusunk buzdítása szerint s nagy tanulással csak nőni fog.

 

És akkor ki is volt  O. Goga ?

 

Román nemzeti politikus, újságíró, költő, drámaíró és fordító.

Erdélyben, a Nagyszeben melletti Resináron született, és idővel az erdélyi románok egyik vezetőjévé vált a nemzetiségi egyenjogúságért folytatott harcban, amiért a magyar hatóságok le is tartóztatták. Aktív tagja volt a Román Nemzeti Pártnak.

1918-ban Romániába ment, csatlakozott a Néppárthoz, és aktív szerepet játszott a politikai és irodalmi körökben. 1937-38-ban Románia miniszterelnöke volt.

Pályája kezdetén liberális elveket vallott, Ady Endre is nagyra becsülte és barátjának tartotta. Romániai politikai pályafutása során egyre inkább jobboldalivá vált, miniszterelnöksége idején született meg a zsidótörvények egy része.

Irodalmi munkássága jelentős, lírikusként és drámaíróként egyaránt. Románra fordította Petőfi, Madách és Ady műveit.

Érdekesség, hogy Ady halála után Goga vette meg Csinszkától a csucsai kastélyt, ahol ma Goga emlékmúzeuma mellett Adyt és Csinszkát idéző emlékszoba is található.

 

 

 

És egy vers Gogától:

 

Hazátlan

 

 

Hazátlan ember vagyok már csak,

tűzcsepp mit a szellő hord,

lánctól szabadult tévelygő rab,

a legszegényebb földlakó.

Új törvényeknek nagy mágusa,

csillag-vakított szegény bolond,

bolyongtam, hogy megmutathassam

Országom mily meséket mond.

Kései könnycsepp vagyok az

évezred könnyeiből,

álom vagyok, mely útra kél

árvák kandallója felől.

Utazgató, hangos dorgálás

csendes, szótlan tájakon,

ahol elvész az egész világ,

megmaradt kiáltásokon.

Vagyok: síró sóhajtás

domboldal falvaiban,

vérben áztatott sikoltás, mit

erdélyi özvegyek sikoltanak.

Szerelem, gyűlölet küldötte,

győzelemről álmodó,

ki szüleimtől örököltem,

szájpadlására forrt szitokszót.

A sírok közül előléptem,

nyirkos és hideg kriptákból,

Hol a visszaemlékezések

Őrt állnak örök gondokból.

És megremegve hordtam tovább

Testvéreimnek bizalmát,

Megsiratva minden kapunál

Feledett holtak fájdalmát.

Érzem az éjszakát leszállni

Tegnapi hajnalokra,

És énekem beburkolózik

Örök hallgatás burokba...

Mit bemocskolt már sár és kacaj,

Hordom köztetek terhemet,

Jaj annak, ki haza nélkül marad

És kérni meri tőletek...

( P. Tóth Irén fordítása )


 

Kép

 

 

A pénzről

 

 

Kép

 

 

Napjainkban az emberek a pénznek még előítéleteiket is

feláldozzák.

Ebből mérhetjük meg roppant hatalmát.

( Eötvös József )

 

 

 

Kép

 

 

 

A művészetről

 

 

 

A művészet számára minden szép, mivel átható tekintete minden lényben felfedezi a jellegzetességet, vagyis a belső igazságot, amely a forma alól kitűnik. És ez az igazság a szépség maga.

 

 ( Rodin )

 

 


 

Nem a halált érezzük, csak azt, hogy milyen senkik vagyunk, és azért,hogy évgyűrűi lehessünk a művészet tölgyfa-törzsén, rettentő árat kell fizetnünk egészségünkkel, fiatalságunkkal és szabadságunkkal, amelyből semmivel sincs több részünk, mint a konflislónak, mikor húzza a kocsit, hogy a benn ülők élvezhessék a tavaszt.

                                                           ( Vincent Van Gogh )

 

 

 

 

A szeretetről

 

 

 

A szeretet hosszútűrő, kegyes,

A Szeretet nem irigykedik,

A Szeretet nem kérkedik,

Nem fuvalkodik fel.

Nem cselekszik éktelenül,

Nem keresi a maga hasznát,

Nem gerjed haragra,

Nem rójja fel a gonoszt,

nem örül a hamisságnak,

de együtt örül az igazsággal.

Mindent elfedez, mindent,

Hiszen remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem fogy…

Most azért megmarad

A Hit, Remény , Szeretet,

E három : ezek között pedig

Legnagyobb a

Szeretetet.

( Pál levele a Korintusbeliekhez 13,4-13. )



 

 

A szerelemről

 

 

 

 

 

Már néha gondolok a szerelemre

 


Már néha gondolok a szerelemre.

Milyen lehet - én Istenem - milyen?

Találkoztam tán véle messze-messze,

valahol Andersen meséiben?

Komoly és barna kislány lesz. Merengő.

A lelke párna, puha selyemkendő.

És míg a többiek bután nevetnek,

virágokat hoz majd a kis betegnek.

Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.

Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.

Fájó fejemre hűs borogatást rak.

És kacagása hegedű-zene.

Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.

Különös, titkos és ritkán mosolygó

Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.

Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz.


 

Kép

 

A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély

gyökeret ereszt egész valónkba és

gyakran tovább zöldül a szív romjain.

( Victor Hugo )

 

 

 

A barátságnak négy formája van: a hősies, az intim, a szellemi és a játékos.

De az igazi barátság mind a négyet egyesíti, s ezért nyugodtan mondható,

hogy  ez a barátság négy dimenziója.


A hősiesség az, hogy feláldozom érte életemet;

a szellemi az, hogy ahol együtt vagyok vele, az a szellem világa;

a játék az, hogy olyan vidáman játszom vele, mint a gyermek;

az intim az, hogy feltárom magam.

( Hamvas Béla )

 


 

 A népzene ünnepe 

A Művészetek Palotájában voltam

 

Csík zenekar Dresch Mihállyal

 

A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben tegnap, azaz január 19-én ismét a népzene legjobbjai szerepeltek . E hagyomány 2008-ban vette kezdetét, amikor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen elindult a várva várt népzenei tanszak, és ezt a műfaj legjobbjait megszólaltató esten méltón megünnepelhették.

 

Balogh Kálmán Gipsy Band


Volt autentikus magyar népzene, de hallhatunk  világzenébe vagy jazzbe hajló fúziót, illetve ízelítőt más népek zenéjéből. És hallhattuk Sebestyén Márta édesanyjának kórusát is.

 

Makám


Élvezhettük a magyar pattogós vagy búsulós szebbnél szebb dallamokat. A muzsika magyar vagy cigány, vagy éppen román vagy moldvai dallamait.

 

Berecz András

 

Hallhattuk Berecz András humoros meséjét,  szívből kacaghattunk a „ Pali” nevű ember történetén. Aztán elgyönyörködhettünk Sebestyén Márta szépséges előadásában, Balogh Kálmán virtuóz cimbalom játékában. Meghallgattuk a Makám új számait,  és Kovács Ferenc szép szerzeményét. Befejezésül pedig a Csík zenekar és vendége, Dresch Mihály szólt a szívünkhöz .

 

Sebestyén Márta


Örültem, hogy szinte telt ház volt. Örültem, hogy ennyien szeretik a míves népzenét. És, hogy képet kapott a tisztelt publikum arról, hogyan lehet a népzenét világzenébe vagy jazz-be fuzionálni.

 

Szép este volt!  Maradandó élmény!

Közreműködtek:

Fonó zenekar, Berecz András, Dűvő népzenei együttes, Csík zenekar és Dresch Mihály, Makám, Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band, Sebestyén Márta , valamint Sebestyénné Farkas Ilona  kórusa.

 

                                                             


 

Kicsit megkésve a Don kanyarban elesettek emlékére


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bella István


               Halotti beszéd

 

Néhai Bella István

karpaszományos honvéd

sírtalan sírja fölött


Gyere fiam, menjünk el apánkhoz.

Ha elsírjuk róla a havat, ha a földet

elhányjuk róla, talán találunk

kardbordát, csontsípot, csigolyagyöngyet,

s talán találunk a szíve helyén

Északi Fényt, s fekete csöndet.

Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz.

Az itthoni eget, leheletünket

emeljük szájához, mint a tükröt,

hátha bepáráll, hátha él még,

hátha elfelhősül a kék ég,

hátha fölül, s hátha ránkümmget,

csöndbozontú szája ránkmordul,

szakállából, havas hajából

kifésüli a férget, a földet.

Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz.

Te, a hadiárvagyöp, én, a hadiárvaföld.

Menjünk - füvekként araszolva,

vakondként a földet púpolva,

menjünk - síronként hullámolva,

sírbarázdákként ringva, ringlódva,

új temetőként kiáradva,

ó-temetőként kiszáradva,

süppedt sírokként apályolva -

menjünk Donkanyarapánkhoz,

Voronyez-Donkanyar-apánkhoz,

Isonzó-Galícia-apánkhoz,

Világos-Temesvár-nagyapánkhoz,

Ob-Jenyiszej-öregapánkhoz.

vén-sír-Atlanti Óceán-apánkhoz,

a Szabadság Szobor-kopjafához,

a Fáklya-ravatali gyertyához,

gyere szanaszét-apánkhoz,

szanaszét-szavú, testű apánkhoz.

Egyik lábunk Északnak menjen,

másik lábunk Delelő délnek,

Balsors-véres-kard kezünket

nyargaltassuk kopjás Keletnek,

Koponyánkat, Gellért hordóját,

gurgassuk keresztes Nyugatnak.

- nincs zöld, hol ne füvelltünk volna,

föld, hol ne röglöttünk volna,

ég, hol páránk ne egesedne,

ág, hol porunk ne leveledne,

eleven ekékkel a tengert

szántottuk sírokkal a tengert,

fölszántottuk sírral a földet

eleven sírokkal a földet,

s vetettünk bele élőembert,

búzaunokát, rozsszüléket,

s arattunk láncot, láncos lángot,

üszög-időt, pipacsigéket.

Gyere fiam, menjünk el apánkhoz

Gyere velem,

Fiam.

( 1975 )

 

Mindenkinek vannak gyökerei...

 

 

Igen, mindenkinek vannak gyökerei.

Néha nem árt oda visszatérnünk,

ahonnan jöttünk...

Az enyém Somogyban van...

Aki nem járt még ezen a tájon,

látogassa meg Somogy szép tájait!

 

Írja be ezt a címet és mindent megtudhat e szép vidékről!

                                

www.somogykertje.hu :

 

 

A Somogy-Tolnai dombság erdőkkel és rétekkel gazdagon tarkított vidékén, a nevében is történeti múltját hordozó Koppány-folyó völgyében fekszik Törökkoppány. Itt húzódik a Somogyot és Tolnát elválasztó megyehatár, a legközelebbi város Tamási. Bár vasút nem húzódik erre, ám az autóbusz-közlekedés kielégítő mind a Balaton-part, mind Kaposvár felé. E vidéken a fő megélhetési forrás mindig a mezőgazdaság volt, a mérsékelt égövi éghajlat a kukorica, a búza, a napraforgó és a repce termesztésének kedvez. Korábban nagy hagyománya volt errefelé a szarvasmarha, a ló, a sertés és a juh tartásának.

 

A honfoglalást követően a Fajsz nemzetség telepedett le ezen a területen, amely Géza fejedelem idejében Koppány birtoka volt. Az István ellenében lázadó vezér leverése után a király a pannonhalmi apátságnak adományozta a birtokot, amire az 1138-as összeírás szerint a dömösi prépostság szerzett jogot. Az írások ebben az időben villa Cuppan néven említik. Koppány a XV-XVI. században tett szert nagyobb jelentőségre, ekkor épült fel katolikus temploma és vára, melyet a török már 1542-ben ostromolt. Végül a budai pasa 1551-53 között foglalta el a települést, s tette a szandzsák központjává, kiemelve másik hatvan falu közül. A törökök elsősorban a várat építették tovább, Koppány mohamedán vallási épületekkel, két dzsámival és 11 mecsettel gyarapodott. A patak e korban két vízimalmot is hajtott, a vár őrségét 123 fegyveres biztosította. A török több mint százéves uralmát követően az épületek többsége az enyészetté lett, a használható építőanyagot a későbbi földesurak beépítették saját házaikba.

 

A falu 1785-re visszanyerte korábbi jelentőségét, lakosainak száma megközelítette az ezret. A XIX. században alakult meg az első olvasókör, az önsegélyező- majd a hitelszövetkezet. A XX. század fordulójára vált általánossá a híres koppányi népviselet. A nők fehérhímzéssel vagy piros keresztszemekkel díszített gyolcsinget, selyem vagy bársony bőszoknyát hordtak, melyek viselőjük anyagi helyzetéről is árulkodtak. Az asszonyok kontyba tekerték hajfonatukat, s erre a kontyra főkötőt kötöttek, melynek sarkai a pillangó szárnyaihoz hasonlóan szétálltak. A szoknya alját hátul az úgynevezett pufándli emelte meg. A férfiak viselete gazdagon hímzett fehér ing, rojtos gatya és fekete, sűrű zsinórozású mellény volt, kalapjukba rozmaringszálat tűztek.

 

Törökkoppány lakossága 1383 fő volt 1900-ban. Annak ellenére sem csökkent a lélekszám, hogy a tengerentúlra másfél százan vándoroltak ki, az első világháborúban pedig 51-en haltak meg a frontokon harcoló 228 helybéliből. A két háború közötti időben megpezsdült az élet a településen, ahol 104 kh földet osztottak ki, évente négy vásárt rendeztek, a gazdák körében pedig magas szintű állattenyésztés honosodott meg. Ekkor alakult meg a faluszövetség, míg a néphagyományokat ápoló daloskör ismert lett az egész országban. A XX. század második felében is megőrizte a falu térségi kisugárzó hatását, s napjainkra szintén megmaradt a környező községek közigazgatási központjának. Általános iskolája ellátja a szomszédos települések gyermekeinek oktatását, s a községben van a térség egészségügyi és szociális ellátásának centruma is.

 

Törökkoppányt ma tíz utca alkotja, a lakosság azonban a XXI. század elejére jelentősen megcsappant. A faluban több vállalkozás működik, most épp egy megtelepülő vállalkozó fűrészüzemet indít, de szívesen látnának újabb munkahelyteremtőket is. Jelenleg az önkormányzat és a szövetkezet biztosít munkát, s vannak, akik Tabon találnak megélhetést.

 
A régi hagyományokkal rendelkező faluban a népviseletet jobbára a pódiumra lépő asszonykórus örökíti tovább, de az önkormányzat most egy hagyományőrző szobát is kialakít. Törökkoppány szép természeti környezetét, történelmi hangulatát felfedezték maguknak a külföldiek, akik körében sok eladó ház gazdára talált. A falu vezetői a pályázati lehetőségekben bíznak, ilyen úton próbálnak anyagi forrást szerezni patakparton álló használaton kívüli faházak hasznosítására. Az egyik épületben 35 személyes turistaszállót akarnak kialakítani. Minden évben nevezetes esemény a Koppány völgyi napok, amikor a környék falvaiból özönlenek a látogatók. A folklórbemutatókra, a zenés, táncos szórakoztató programokra minden turistát szívesen várnak már hagyományosan az augusztus 20-át megelőző hétvégén 

 

 


koppányi népviselet







A koppányi hegyek alatt,
barna legény zabot arat.
Zabot arat a fekete lovának,
szeretőt keres magának.
A koppányi hegy aljába,
eltörött a lovam lába.
Gyere babám fizesd ki a károm,
                                                       Úgyis te leszel a párom.

(népdal)

 

 

 

 

És egy szép vers Dsida Jenőtől

 


 
 

 

 

Menni kellene házról házra

 


Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!

( 1930 )

 

 

Láttam egy szép filmet

 

 

Csángó Zsoltár

 

A Nemzeti Kamara Színház, ahogy Usztics Mátyás Igazgató fogalmaz "életmódszerűen járja az elszakított országrészeket". Ez a misszió már hét éve tart. Ezúttal egy filmes stáb is elkísérte a művészeket csángóföldi turnéjukra. Színészi játék felsőfokon falvak művelődési házában, udvarokban, pajtákban, szabad ég alatt. A színészek olyan csángó embereknek közvetítik a magyar kultúrát, kik színházat még sohasem láttak.

 

 

A csángók szeretetteljes, őszinte hálájának megnyilatkozása éppúgy lélekemelő, mint a hegyekkel bástyázott falvak mesés tájai. Kamasz gyerekek vallanak magyarságukról, nemzeti hovatartozásukról.

 

 

A film rendhagyó, műfaji határok közé nem sorolható.

 

Tiszta arcú, tiszta szívű emberek!

 

Operatőr: Ocskai László

 Vágó: Marjai Lajos
 Rendező: Faragó Annamária
 Hossz: 94 perc
 

 

 és akkor a csángókról...

 

 
moldvai táj

 

Ha már láttam a Csángó Zsoltár című filmet  , úgy gondolom megér egy rövid kis ismertetés arról, hogy kik is azok a csángók. No és egy könyv ajánló !

 

 
 

 

BETEKINTÉS A GYIMES VÖLGYÉBE

 

Gyimes a Székelyföld peremén, az egykori Csíkszékben fekszik. A Keleti Kárpátokban a Fügés telek nevű 1050 m magas hegycsúcs alatt eredő Tatros folyó felső völgye. A Tatrosba ömlő patakok tucatjaitól gyorsan megduzzadó folyó mintegy 30 km-en kanyarog az egyre szélesebb völgyben, amíg az 1663-as m magas Tarhavas lábánál egy szurdokon át elhagyja a szorost, s egyben Erdélyből is kilép.

A kelet felől előretolt régi védvonalak emlékét őrzi Erdély határa, mely nyugat felől megközelítve nem az első, hanem a következő magasabb vízválasztón halad, de onnan a vizek már mind Moldvába futnak

A Gyimesi-szoros sok évszázad óta szolgál kereskedelmi útvonalul Erdély és Moldva között

Az állandó emberi lakhelynek még sincs nagy múltja itt. A sűrű őserdő nem kínált kedvező környezetet a letelepedésnek, de nem volt biztonságos sem, hiszen a háborús seregek gyakran vonultak erre.

 

Moldvai csángók

A moldvai csángók a magyar szóhasználat szerint a Romániában, Moldva tartományban élő magyar nyelvű népcsoport tagjai, akik vallási szempontból a moldvai katolikus lakosság részét alkotják. A román szóhasználatban a ceangău (csángó) népnevet ezenkívül a román nyelvű moldvai katolikusokra is alkalmazzák. Az ő hagyományos kultúrájuk szintén különbözik az ortodox vallású románokétól, és sok hasonlóságot mutat a magyar nyelvű csángókéval

A moldvai csángók Bákó (Bacău), Neamţ, Iaşi, Vrancea megyékben alkotnak számottevő közösségeket. Az utóbbi ötven év kirajzásainak eredményeképpen elszórtan élnek még Galaţi, Botoşani, Vaslui megyékben, de ugyanígy a dobrudzsai Constanţa és Tulcea megyékben is

A magyarul is tudó moldvaiak száma ma 62 ezer körülire tehető, ami a moldvai katolikusoknak csak mintegy egynegyede (25,8%-a). A moldvai román anyanyelvű katolikusok jó részének ősei azonban szintén az egykori magyar lakosság között keresendők.

Szócikkünk a magyar nyelvű moldvai csángókról szól. A gyimesi csángókról és a hétfalusi csángókról, valamint a „csángó” szó eredetéről lásd a Csángók szócikket!

A moldvai csángók magját feltehetően a honfoglaláskor határőrzőként kint hagyott magyarok alkották. Honfoglalás-kori magyar sírokat elszórtan Moldva (a romániai tartomány) és Moldova Köztársaság több pontján is találtak, például Grozeşti, Probota (Iaşi megye) és Frumuşica (Moldova Köztársaság) területén.

Feltételezik, hogy a mai északi csángók őseinek számottevő csoportjai akkor érkeztek Moldvába, amikor II. Géza király (1141–1162) az Erdélybe költöző szászok számára kiürítette Dél-Erdélyt, valamint Beszterce és a Felső-Tisza-mente környékét, így a dél-erdélyi székelyek a mai Székelyföldre, a besztercei és felső-tisza-menti magyarok pedig Moldvabánya-Szucsáva-Románvásár környékére kerülnek. A Karácsonkő (Piatra Neamt) melletti Bâtca Doamnei vár feltárásakor III. Béla (1173-1196) korabeli érméket és erdélyi magyar kardokat találtak, amelyek alapján a vár építését a 12. század végére teszik.[2] II. András 1211-ben német lovagok-at telepített Moldvába, de hamarosan azok kegyvesztettek lettek, és helyükbe a király magyar határőröket tett 1225-ben.

IX. Gergely pápa az ott élő kunok megtérítésére Róbert esztergomi érseket küldte Moldvába, és a kunok 1227-ben felvették a katolikus hitet. Eztután a domonkos Teodorikot Moldva püspökkévé szentelték. Az ő segítségére az érsek újabb magyar papokat, katonákat, népet hagyott ott. 1234-ben a pápa arról panaszkodik, hogy Moldvában a magyarok és a szászok áttérnek az ortodoxiára, a vlachok hatására.

1242-től Moldva tatár uralom alá kerül, amely 1352-ig tart, amikor is Lackfi Endre erdélyi vajda és a székelyek ispánja a király parancsára főleg székely hadakkal kiűzi a tatárokat Moldvából. Román kutatók szerint úgy tűnik [4], a XIV. század elejére-közepére tehető a legnagyobb Erdélyből Moldvába történő vándorlás, amit a gyengülő tatár uralom (1300 körül Moldvát mint Alániát, azaz Jászországot kezdik emlegetni), majd az új román fejedelemség létrejötte segített elő. A korabeli moldvai városok létrejötte az új magyar és szász telepesekhez köthető (Moldvabánya, Bákó, Szeret, Hârlău stb.).

A középkori magyar bevándorlók következő csoportja a Tamás és Bálint papok vezetésével idemenekült husziták voltak. Miután Alexandru cel Bun fejedelemtől letelepedési engedélyt kértek, megalapították a Prut partján Husz városát

1479 és 1493 között Báthory István erdélyi vajda kegyetlenkedései miatt székelyek is nagy számban menekültek Moldvába

A 17. század elején, Erdély háborús időszakában újabb menekültek érkeztek Moldvába. A marosvásárhelyi országgyűlés okirataiban így említik őket: "Az elmúlt időkben az szegény országnak nagy sok ínsége és romlása miatt, főképpen Moldvába számtalan sok szegénység futott". ( Wikipédia)

 

 

És volt egyszer egy Zerkula János....

Zerkula János, 1927-2008

Elhunyt az erdélyi tradicionális zene kiemelkedő alakja, Zerkula János gyimesközéploki prímás. Ha azt írjuk a fiatal kora óta gyengén látó muzsikusról, hogy legenda volt, még nem mondtunk semmit: a lenyűgöző tehetségű és magával ragadó személyiségű művész volt az egyik legfontosabb - és az egyik legutolsó - kapocs a mai magyar kultúra és a huszadik század közepének gyimesi népzenéje, az abban megőrzött, évszázados zenei világ között.

"Gyimesbükkbe születtem, édesapám meghalt, s akkor sógoromék elvettek örökbe engemet, s ő muzsikus ember vót, gyermektelenek vótak, ő különben fő suszter ember is vót, de nagyon szépen muzsikált lakodalmakot, bálokot, kalákákot abba'z üdőbe. Ebből jól éltünk, legyen hála az Istennek, idáig ebből éltünk meg, s osztá a suszterságból es keresett a sógorom, s 40-ben osztá elvitték háborúba, s én többet sohse láttam… Az első lakadalmat kilencéves koromba mozsikáltam, nénémvel, Annával. Második osztályos koromig jártam iskolába, de akkor történt egy rövidlátásom, s osztá nem es akarták sógoromék, nem kénoztak azzal, inkább a muzsikával, hogy legyen mesterség a kezembe…" - mesélte korai éveiről Halmos Béla és Szomjas György portréfilmjében (A szívben még megvan, 1994.). Húsz éves volt, amikor feleségül vette gyermekkori szerelmét, a muzsikuscsaládból származó Fikó Reginát - aki a következő évtizedekben rendszeres kísérője volt a sajátos húros ütőhangszeren, a fenti képünkön is látható gardonyon.

1984-ben - az akkor már rendszeres Gyimes-járó Sára Ferenc néptáncos révén - muzsikált először Budapesten, ahol addig csángó zenész nem játszott. A Műegyetemen "rendeztünk egy bált, ami nagyon jól sikerült, ezerkétszázan voltak - soha nem volt addig Magyarországon ilyen. Egy hét alatt, amíg ott volt az öreg, sokfelé vittem" - emlékezett vissza Sára. Ettől kezdve a magyarországi táncház-zenészek egyik legfontosabb példaképe, tanítómestere és muzsikustársa lett Zerkula. Egy interjúban megkérdezték tőle, hogy hány nótát ismer, amire így válaszolt: "Jaj, ez nagy kérdés. De nagy, de nagy. Nem tudom azt megmondani, egyáltalán. Ha akarnám, milliókat es mondhatnék, Isten tudja, mennyi, s mennyi van." Mint szülőföldjén mindenkinek, Zerkula Jánosnak is megvolt a maga kesergője (bár ő természetesen másokét is tudta): ez a Baszom, aki hová való kezdetű dal volt.

Sebő Ferenc, a magyarországi táncházmozgalom egyik alapítója így emlékezett rá a Quartnak: "Kitűnő zenész volt, aki igen fontos hagyományos zenei anyagot örökített át, ráadásul sokakkal ellentétben hajlandó volt utazni, különféle színpadokon fellépni - ezért is volt igen fontos személyisége a magyar népzenei revivalnek. Az általa képviselt gyimesi játékstílus különleges, archaikus zenélési mód, ami a játékmódban és a hangszerek felépítésében is a kétszáz évvel ezelőtti modort, technikát őrzi. A hegedű és a gardon nem többszólamú, hanem 'ritmus és dallam' típusú játéka a középkor síp-dob zenéjének emlékét őrzi. Zerkula János ennek a stílusnak volt utolsó kiemelkedő képviselője, aki ráadásul a szolgáló zenészek többségétől eltérően énekelt is, mégpedig szívbemarkolóan."

Napjaink hegedűs nagysága, Lajkó Félix a Quartnak elmondta, hogy gyerekkora óta hallgatta Zerkula lemezeit, egyszer kamaszkorában találkozott vele, s mindig szeretett volna vele játszani. Amikor ez megtörtént, az olyan élmény volt, amire számított: Zerkula János nem csak a szigorúan vett népzenét játszotta, hanem saját stílusában más zenéket is. Lajkó azt is hozzátette: természetesen más gyimesi prímásokat is hallgatott, szeretett, ám gyerekkorától Zerkula volt a kedvence, s nem lehet megragadni, hogy miért.

Fehér Zsombor, a Kerekes Band vezetője a Quartnak így emlékezett: "Zerkula János valódi sztár volt, amilyenek minden műfajban vannak; ha meg kell nevezni egy hagyományőrző prímást, az ő neve jut eszébe először az embereknek. Autentikusan tudott játszani két, egymástól eltérő szerepet: a színpadon igazi showman volt, varázslatos 'szórakoztató zenész', miközben megmaradt falusi prímásnak, aki lakodalmakban zenélt, akihez jártak a gyerekek hegedülni tanulni, szinte már intézmény volt - ez a hagyomány most megszakad. Cigány hegedűsként másként gondolkodott, mint a magyar zenészek: telerakta figurákkal a nótákat, néha már annyira, hogy el is veszett köztük az eredeti dallammenet. Ez a virtuóz, dinamikus játékstílus egyébként a világ legjobban táncolható zenéjét eredményezte. Mivel vakként élte az életét, száz százalékig a zenére tudott koncentrálni, ezért tudott olyasmit is lejátszani, amire mások nem voltak képesek." Zerkula János lemeze volt az első gyimesi zene, amit Fehér Zsombor hallott, ez képezte saját gyimesi gyűjtőmunkája, a hegedű és a furulya hagyományának összehasonlítása alapját.

Kerényi Róbert, aki a Szigony együttes vezetőjeként készített kiváló albumot Zerkula Jánossal, így emlékezett a Quartnak: "Zerkula János minden szempontból igazi nagyság volt - technikai tudásban, zenei formák ismeretében, sokoldalúságban. Rendkívül játékos módon zenélt: variálta a ritmusokat, dallamokat, dallamrészleteket. Mindez teljesen belülről fakadt: megvolt az a képessége (amivel néha már-már bosszantotta is környezetét), hogy egy idő után bármilyen helyzetben jól tudta érezni magát, nevetni tudott. Előadóművészként zenéje teljesen őszinte, belülről fakadó volt, ráadásul elképesztő kontaktust tartott a közönséggel, mindig tudta, hogy mikor mit, hogyan kell játszani. Egyébként rendkívül sokoldalú személyiség volt, falujában, Gyimesközéplokon 'kenőemberként' is ismerték, gyógyította, masszírozta a hozzá járókat." Kerényi Róbert ugyan furulyán játszik, mégis Zerkula János volt a mestere 1997 óta, amikor először együtt játszott vele. Ez olyan élmény volt, hogy úgy gondolta, tőle szeretne tanulni - mert a zenélés tanulása nem a hangszerek azonosságán vagy különbségén, hanem ennél mélyebb dolgokon múlik. Néhány év alatt jutott el oda, hogy a régies repertoárt együtt tudta játszani Zerkulával, és a közös zenélések alatt még többet tanult tőle.

Játékát és nagy kedvvel mesélt, lenyűgöző történeteit több film és számos hanglemez őrzi. A már említett Halmos-Szomjas portréfilm mellett megjelenik Bereczki Csaba idén bemutatott, erdélyi zenészekről szóló filmjében, az Életek énekében, míg Magyar N. Attila Vének című (a YouTube-on hat részletben megtekinthető) filmje a 2002-es Mediawave fesztiválon a bluesgitáros Big Lucky Carterrel tartott felelgetős, közös zenéléssel záruló koncertet dolgozza fel. Zerkula nemrégiben a kárpát-medencei világrockot játszó Kerekes Band koncertjén is fellépett, idén februárban pedig a MűPa színpadán, Lajkó Félix és Dresch Mihály oldalán aratott hatalmas sikert.

Tavaly nyáron a Nyitott Műhelyben zenélt és mesélt az életéről. "Az ember meghal, születik helyette más" - mondta ekkor. De persze nem: Zerkula János nem pótolható.

 

 
 

 

 

 

 

Csángó népviselet

 

Földrajzi és etnikai elszigeteltségük folytán a romániai magyarság legrégibb kultúrájú népcsoportját alkotják. Viseletük a régi kelet-európai hagyományokat őrzik. Hímzésük egyedi: un. fonákján való varrás.

A székelyektől különvált népcsoportok összefoglaló neve. A szó valószínűleg egy már elenyészett elvándorol, elszakad jelentésű ige származéka. Csángóknak nevezik elsősorban a moldvai magyarokat. Így hívják a Csíkszékből a közeli Tatros folyó völgyébe költözött magyarokat Gyímesi csángók a Brassó melletti  Hétfaluban élő magyarságot, valamint a barcasági magyar falvak más lakóit. Gyakran helytelenül így emlegetik a bukovinai székelyeket is a közülük kiszakadt al-dunai székelyeket. A csángó név általában gúnynévnek számít. Nem maguk a csángók, hanem a környezetükben vagy a távolabb lakó székelyek használják. Kivételt képeznek az ugyancsak bukovinai eredetű dévai csángók, akik nem érzik sértőnek a megnevezést.

A nőknek lepelszoknyájuk van melyet más tájékon már nem hordanak. Ez volt a legelső és legegyszerűbb szoknyatípus, melyet a gyengébb nem magára vett.

A csángó férfiviselet általában a moldvaihoz hasonló, de mind a posztó, mind a vászonnadrág szorosabban tapad a lábhoz, s hozzá fekete bakancsot hordanak. A lobogós ujjú és hímzett kézelős ing egyaránt megtalálható, fonákján varrott, cifrahímes, keskeny állógallérral. A régebb divatos, igen széles derékövet most jóval keskenyebb váltotta fel. Ez szorítja le derékban a ráncba szedett, kieresztett, félhosszú inget. Zsinóros, kis karimájú, fekete kalapjuk mellett - különösen a fiatalok - színes bokrétát viselnek. Mejjes bundájuk cifrán hímzett, de a fekete darócból szabott hosszú zekének csak a zsebén és gallérja körül találunk mértéktartó zsinórzatot. Télen fekete báránybőr kucsmát viselnek.

A csángó női viselet ugyancsak a moldvaira hasonlít. Vállfőhímes ingüket régebb fonáját varrott mértani hímek díszítették, újabban ezt többszínű virágminta helyettesíti, csupán a szedésekben és korcolásokban maradt meg a hagyományos díszítés. A csángó ingalj fehér vászonból vagy gyolcsból készül, hímzés nélkül, ékét az ing aljára varrt csipke adja. Az ingre és ingaljra derékban széles gyapjúövet tekernek, erre kerül a barnás-feketés színárnyalatú, mértéktartóan csíkozott "katrinca", amit hímes keskeny gyapjúövvel (bernyóc) szorítanak le derékon felül, mellen-gombolt csapóbundájukat színesen hímezik. Az idősebbek pirosas-tarkás, kockázott ujjast is öltenek a bunda alá, amit a vállak fölött hám tart össze. A lányok és fiatalasszonyok fényes, hólyagos gyöngysort viselnek, színes, virágmintás szalaggal. Általános a kendőviselet: a fiatalok tarkójukon kötik meg a rózsás fejrevalójukat, az öregebbek álluk alatt. Télen barnára festett irhabundát, ritkábban földig érő fehér báránybőr kozsókot hordanak, a legöregebbek pedig a férfiakéhoz hasonló fekete daróc-zekét, szokmányt. A csángó női népviselethez magas szárú cipő, nyáron félcipő illik.

 

 
 

   

 

 

 



“ Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül – sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.”

( A. Tatiosz)