Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Emlékezzünk 1956.október 23.-ra!

2010.10.18

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

Magyar litánia


Hallottátok, hogy mondatott: Szemet szemért és fogat fogért...
Hallottátok, hogy mondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségeidet.
Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket...` (Máté 5, 38, 43, 44)

 

 


Sokat kérsz, Jézus, nagyon is sokat:
feledni éjszakai vad hánykolódásokat,
(egy hónapban két éjjelt börtönben töltök,
és kéthavonként felakasztanak.)
Sokat kérsz, Jézus, nagyon is sokat:
hogy megszeressem a hóhérokat,
s imádkozzam ellenségeimért...
Pedig tudom, ez az egyetlen út.
ki megnyithatja a szent kaput
az oltárhoz, hol a szeretet ég,
de befogadni az igaz igét -,
hogy magam előtt se legyek hazug -,
tudod, Uram, ez száz szentnek elég!

Igaz, ha annyi vagyok, mint ők,
semmi vagyok.

Nézem, Krisztus, a tévét:
ez mind élőhalott:
pöszög, dadog,
nem bánt meg semmit,
nem kér bocsánatot.
Hadd kérdjem Tőled:
Én megbocsáthatok?
Megbocsáthatok-e
a cvikkeres Nagyért,
a hórihorgas Pálinkás őrnagyért,
Maléterért és Mansfeld Péterért,
a Kossuth téren meggyilkoltakért,
Magyaróváron meggyilkoltakért,
Salgótarjánban meggyilkoltakért,
a háromszázakért, az ötszázakért,
és a ki tudja hogy hány ezrekért;
a Pesti Srácokért, s a Pesti Lányokért,
Angyalért és az angyali Géreczért. S a korábbiakért:
Donáthért, Kiss Szalézért
és Apor Vilmosért,
a Recsken holtakért,
a vallatáskor agyonvertekért,
a börtönökben égigkínzottakért,
tyúkketrecbe telepítettekért,
és a határon agyonlőttekért.

S a későbbiekért:
Bériért, Gáliért,
s ki tudja még kiért,
ki korábban halt, mint rendeltetett,
Uram, itt valaki felfejtette
a te szent tőrvényedet!

Hány sor kéne ide,
hány sírkő s kopjafa,
mert ezt a magyar litániát
nem fejezhetjük be soha.

És mégis, mégis fejezzük be,
mi nem kezdhetjük újra,
de véssétek gránitba, bazalttömbbe,
minden időkre minden bűnös nevét,
jegyezzétek fel, ennyi elég -,
mi nem kezdhetjük újra
  

( Tóth Bálint )


Kép


(  Tóth Bálint
költő, író, műfordító
Keszthely, 1929. december 17.   


Tanulmányok: 1948-49 Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kara, 1949-51 Bölcsészettudományi Kar, magyar-történelem szak
1951-1955 államellenes szervezkedés vádjával bebörtönzik, 1956 novemberében a Politikai Foglyok Forradalmi Bizottságának elnökségi tagja, 1957 kémkedés gyanújával letartóztatják, vádemelés nélkül szabadul, 1955-1957 a csepeli acélmű finomhengerdéjében, majd Martin-üzemében dolgozik, 1957-1962 az építőiparban kocsikísérő, majd könyvraktári munkás, utcai könyvárus, 1962-1970 az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa, 1970 óta szabadfoglalkozású író. Első műfordításai és versei Bécsben 1957-ben, Magyarországon 1959-ben, illetve 1962-ben jelennek meg. Héber, latin, grúz, olasz, angol, német, svéd költőket fordít. 2000- a Magyar Művészeti Akadémia tagja
Díjak, elismerések: József Attila-díj (1984), Déry Tibor-jutalom (1987), clevelandi József Attila-díj (1990), a Giorgio La Pira költészeti és prózaírói pályázat díja (1992), Literatúra-díj (1994), Balassi Bálint-emlékkard (1997), Salvatore Quasimodo-díj (1997), Nagy Imre-emlékplakett (1997), Pro Literatura (1999), a Magyar Művészetért Alapítvány díja (1999)
Főbb művei - versek: Nehéz örökség (1969), Hetedik évad (1975), Túl a vesztett kert fáin (1980), Nyiss kaput, angyal (1988), Krisztinavárosi körmenet (válogatott és új versek, 1991), novellák: A senki földjén (1998), gyermekkönyv: Varázsduda (2000) )

Forrás: mm.akademia.hu )