Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ha ősz, akkor szüret és új bor....

2010.09.26

 

 

Néhány gondolat és vers a borról...

 

Kép

 

A bor filozófiája

 

Hamvas Béla

 
(részletek)
 

Gondolatok a borról(…) Először a víz borrá változik, másodszor a bor vérré változik. A víz az anyag, a bor a lélek, a vér a szellem. Az anyagból lélek, a lélekből szellem, ez a dupla átalakulás, melyet itt a földön át kell élnünk. (…)

 

(…) Minden bor egyéni. Minden borban (fajta, évjárat, táj, föld, kor) megismételhetetlen és utánozhatatlan géniusz él. A géniusz az olaj materializált alakja. Maszkja. A női test minden részének különös illata van, s ezt mással összetéveszteni nem lehet. Miért? Mert más-más kis daimón lakja. A bor spirituális olajtartalmú ital. Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik, az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A kis tündérke el van bűvölve az örömtől majd meggyullad. Az emberben az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni. (…)

 

(…) Az ivásnál minden körülmény fontos. A bor természetéhez meg kell választani az évszakot és napszakot. Van henyélő bor, kacér bor, mesélő bor, tragikus bor. A legnagyobb érzéketlenségre vall, pl. kedélyes családi ebéden drámai bort inni. Ugyanilyen ízléstelenség hivatalos lakomán parázna bort inni. Ha egyedül vagy és kint, mindig keress távlatot; a bor szereti a magasságot és a kilátást, és szeret felülről nézni. (…)

 

(…) Minden lélek egésznek születik és egészségét nem veszítheti el. Légy okos, szerezd vissza egészségedet. A gyógyszer bárhol kapható. Igyál! Amit kínálok, a tisztaság olaja. Igyál, a többit majd hozza a bor. (…)

 

(…) A nagy híres fajták a szürkebarát és a kéknyelű. A badacsonyi és a szentgyörgy-hegyi között lévő különbségről, majd ha az egyetemen a bortudományi tanszékre kineveznek, egy fél évig fogok előadni. Ez az iskolapéldája annak, hogy két nagy bor miben tud egymáshoz hasonlítani és miben tud különbözni. A badacsonyi olyan, mint a világhírű művész, aki világéletében szobájából is alig mozdult ki, mégis nagyobb művet teremtett, mint akit ünnepeltek. Mind a kettőben megvan a nagyság, de az egyiket olympiai, a másikat kínai, tao-nagyságnak nevezném. Különös, hogy mennyire nem tudok a kettő közül választani. Már-már döntöttem a szentgyörgy-hegyi mellett, de mikor megittam egy pohár badacsonyit rizlinget, melléje álltam; aztán esküdtem a badacsonyira, de csak addig, amíg szentgyörgyihez nem jutottam. Végül is mi akadályozhat meg abban, hogy görög is legyek, meg kínai? (…)

 
 

Kép

 

 

Babits Mihály

Szüret előtt


Sötétzöld színű és tömött a tő,
egy-egy vörös levéllel néha tarka;
édesen lankad, érve csüggedő,
kékes fürtjével a nemes kadarka.
Oly mézes-forró s drágán töppedő,
mint szenvedélyes szerető vad ajka; –
s várakozásban ég a hegytető,
s mosolyog a Nap, a lángtejü dajka.
Várakozásban ég a hegytető,
benn a présházban locsolják a kádat –
ó méla napfény, lankadt dajkaság!
Méla Halál, te nagy Szüretelő,
jöjj, hozd a kést, puttonnyal kösd a hátad,
és halkan nyisd a Pince ajtaját!

 

 

Tóth Bálint

Szüret

 
Aranyban a nyírfák, ezüstben a nyárfák,
rezgő, ropogó táncuk járják.
Míg rokolyájuk szél tépi suhogva,
mind lekacagnak a vén Balatonra.
 
Bottyán-Badacsony köpenyén könyökölve
hallgatja: akárha az ágyú dörögne,
pedig csak a forró táj szíve dobban,
s tánc, szüret eltűnik mind a magosban.
 
 
 

Juhász Gyula

Október

 
Szüret tüzei égnek,
Szólnak szüreti nóták
S a szőlőhegyek hátán
Venyige lombja pirkad
És megszépül csöndesen
Az egész mulandóság.
 
Szüret tüzei mellett
Próbáljunk melegedni,
Szüret nótái mellett,
Míg venyigelomb pirkad,
Próbáljuk meg csöndesen
A tavaszt elfeledni!
 
Enyém e dalos ősz most,
Enyém az őszi pompa,
Enyém e bús mosolygás.
Venyige lombja pirkad
És megszépülsz csöndesen
Bánat, nagy őszirózsa!
 

 

 

Kép

 

Magyarország borrégióinak listája

 

 

 

Ászár–Neszmélyi borvidék

 

Badacsonyi borvidék

 

Bükki borvidék

 

Csongrádi borvidék

 

Egri borvidék

 

Etyek–Budai borvidék

 

Hegyközségi tanács

 

Kunsági borvidék

 

Móri borvidék

 

Pannonhalma–Sokoróaljai borvidék

 

     Pécsi borvidék

 

Szekszárdi borvidék

 

Tokaj-hegyaljai borvidék

 

 

 

Kép

 

 

Kazinczy Ferenc

Bor mellett

 
Fogy az élet, s nemsokára
Szép korom majd elrepűl;
Érzem, messze nincs határa,
S majd komor telére dűl.
De borral sebes szárnyának
Lépvesszőket hányhatok,
Bort hamar, bort! Múlásának,
Ha iszom, kacaghatok.
 
Még most, hála istenimnek!
kelyhem bátran forgatom
Még most, hála istenimnek!
Lollimat csókolhatom.
Még nincs aki elfoghassa
Gyanúba vett levelem,
Nincs aki tudakozgassa,
Ki sziszeg titkon velem.
 
Lányka, jer, jer mártsd rózsádat
Kelyhem édes nedvibe.
Fonjad azt s mellpántlikádat
Hajam barna fürtjibe!
Oltogasd szám szomjúságát,
S pajkosodj addig velem,
Míg az élet boldogságát
Nyilt karod között lelem!
 

 
 

Kép

 

 

Márai Sándor

 

Magyar borok

/részlet/

 

Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsös-kertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak semmit városi múltamról... A borok élnek és dohognak a pincében, a diófák lombjai között kövér darazsak dünnyögnek messze, a mélyben hajó úszik..., árut hoz és visz egy megbékélt világ jó szándékú népei között, a népek örök országútján, s Pannónia szőlőskertjeiben az éneklő lányok megmosták fehér lábukat és tapossák a fürtöket. Mind öregek leszünk, a pince tulajdonosai és vendégei, irodalomról csak akkor esik szó közöttünk, ha legalább ezer éves, s borról csak akkor, ha legalább ötéves; nem akarunk már bosszút és elfeledtük azokat is, kiknek egykor meg akartunk bocsátani. A tájast nézzük, kortyoljuk a bort, s óvatosan ejtjük a magyar szavakat, melyek egyidősek e tájjal. A bor nem bírja a beszédes vendéget, ez régi tapasztalás, s a beszédes vendég, akinek még fontos minden világi hiúság, nem bírja a bort. Ennek a pillanatnak élek; amit addig csinálok még, csak előkészület, magam sem tartom sokra. Mind bölcsek leszünk, s az első pohárból a földre is loccsantunk egy kortyot, nagyon régi áldozati szokás szerint. Mikor az első csillag feljön, kulcsra csukjuk a pince vasajtaját, s rövid botra támaszkodva megyünk haza. Az éjszaka hűvös már, a társaság árnyalakjait elnyeli az októberi este varázslata. Éltünk, nem éltünk, kinek fontos igazán?... Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk, s vállvonogatva beszélünk az utókor ítéletéről. Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar a hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi: szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság.."

 

 

És néhány mondás a borral kapcsolatosan

 

A bor a némát is megtanítja szólani.
A bor értéke a kora.
A bor az öregember teje.
A bor megtanít az ékesen való szólásra.
A bornak Szent Márton a bírája.
A bor kis mértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság.
Ahol a bor az úr, ott az ész koldulni jár!
Az én torkom álló malom, a bor lemegy a garaton.

A jó bort szódával, a szép szerelmet házassággal elrontani nem szabad.

Bort, búzát, békességet, szépasszony feleséget!
Borban az igazság!
Bor nélkül szegény a vendégség!
Borbarát van, de bajbarát nincs!

Barátot bor közt, bort sajt után, lovat istállóban, leányt bálban ne válassz.

Bor mutatja meg az embert.