Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A keramikus és a néprajzkutató...Kovács Margit és Erdélyi Zsuzsanna

2011.01.30

 

 

Kép

A 70-es években jártam először a Kovács Margit Múzeumban. Megbabonázott a látvány. Azóta is ,  időnként, ha Szentendrén jártam, nem hagytam ki ismét megtekinteni szemet és lelket gyönyörködtető alkotásait.

Most egy új épületszárnnyal kiegészülve, belső tereiben és koncepciójában is megújulva várja 2011.januárjától  látogatóit a szentendrei Kovács Margit Múzeum; a felújított kiállítóhelyet pénteken a magyar kultúra napjához kapcsolódva adták á

(Győr, 1902. november 30. - Budapest, 1977. június 4.)

 Művészeti tanulmányait Jaschik Álmos magániskolájában kezdte, majd Hertha Bucher bécsi magániskolájában (1926-1928) és Münchenben, a Staatschule für angewandte Kunstban, Karl Killernél és Adalbert Niemeyernél folytatta (1928-1929).

1928-ban önálló kiállítása nyílt meg egy budapesti galériában. Ettől kezdve érett és befutott művészként tartják számon. Számos megrendelést kapott köz- és magánépületek díszítésére, kerámia faliképek, domborművek készítésére. Pályája 1945 után is töretlen maradt. Elismert és foglalkoztatott művész, 1948-ban az elsők között Kossuth-díjjal tüntették ki. Számos állami megbízást kapott. Sikeres kiállítások és elismerő díjak sora bizonyítja hazai és külföldi népszerűségét.

 

Kép

 

                                                                         Anyám

 

A nagyméretű dekoratív feladatok mellett kitartóan alakította bensőséges művészetét, amely a középkor művészetétől a népművészetig mindent magába olvasztott, ami egyéniségének sokoldalú kifejezését segítette.

 

Kép

A virrasztó

 

Életművét a szépség szeretete, az anyagelvűség tisztelete és a virtuóz technika jellemzi. Művészetének középpontjában az ember áll. Kifogyhatatlan fantáziával formálta humoros, groteszk népballadai tömörségű vagy drámai jeleneteit, zsúfolt díszű, vagy alakos korsóit, tálait, a népmesékből és népéletből vett reliefjeit és alakjait.

 

 

Kép

                                                                    A fésülködő

 

Kovács Margit rendkívül gazdag életműve, bensőséges emberközpontúságot sugárzó művészete egyedülálló hangot képvisel kortárs kerámiaművészetünkben.

 

 
 

Kép

 

 

Ma reggel a rádióban hallottam egy rövid kis riportot Erdélyi Zsuzsával. Élmény volt hallgatni a ma már 90 éves, szellemében nagyon is friss néprajz kutatót

Íme,  két könyve a sok közül.

 

 

Kép

 

Erdélyi Zsuzsanna

Hegyet hágék, lőtőt lépé

Néprajz, antropológia/Néphit, természeti vallások

(népi vallásosság, ima.

"Hitélmény és szent költészet egymást föltételezi, sőt egy tőről fakad, ezért a népi költés archaikus, tehát középkori eredetű műfajai nemcsak régi idők szellemi állományát közvetítik, hanem a nép hitélményének mélységét is jelzik. Az ilyen költői hagyomány egyszerre közvetíti a kor szellemét és lelkiségét..." 

 

 Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Erdélyi Zsuzsanna

A kockás füzet 

( Úttalan utakon Lajtha Lászlóval )

„ Ez a napló, mely egyszerre napi feljegyzés és riport, izgalmas olvasmány és zenetudományi forrásmunka. Két emberre közelít a premier plán felvétel éles fényével: a XX. század nagy muzsikus egyéniségére és a jegyzetelő folkloristára, aki szakmai életének legkomolyabb indíttatását kapta ezektől a közös utakról. „ ( Gyenge Enikő )

 

Erdélyi Zsuzsanna (Dobozy Elemérné) (Komárom, 1921. január 10.) Kossuth-díjas magyar néprajztudós, folklorista. Nagyapja Erdélyi János (1814–1868) író, irodalomtörténész, filozófus.

1931-1942 között a Fővárosi Zeneiskola zongora szakán tanult. 1939-1940 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának hallgatója volt. 1940-1944 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–olasz–filozófia szakos diákja volt. 1943-ban beiratkozott a Római Egyetemre.

1944-1948 között a Külügyminisztérium sajtóosztályán volt diplomata, de politikai okokból elbocsátották. 1953-1963 között a Művelődésügyi Minisztérium népzenei kutatócsoportjának volt a tagja. 1964-1971 között a Néprajzi Múzeum népzenei osztályán dolgozott. 1971-1987 között a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának munkatársa volt. 1987-ben nyugdíjba vonult. 1987-1990 között a Filozófiai Intézet tudományos munkatársa volt. 2001-től a Szent István Akadémia, 2002-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Szakrális szövegfolklórral, a népköltészet szimbolikájával foglalkozott. (Ethnographia 1961). 1968-ban hallott először archaikus népi imádságot egy nagyberényi asszonytól, azóta ezt a középkori eredetű szöveghagyományt, a népi Mária-költészetet, a szóbeliség és az írásbeliség kapcsolatát és a népi vallásosságot kutatja. Több tízezer szöveget gyűjtött. 1980-ban Esztergomban létrehozta a népi vallásosság gyűjteményét.

1948-1986 között Dobozy Elemér orvos, belgyógyász, kardiológus, egyetemi tanár volt a férje. Négy gyermeke született; Miklós (1949), Dániel (1951), Zsófia (1952) és Borbála (1955)

( Wikipédia)