Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tiszta égbolt - G. Csuhraj filmje és Zsanna Prohorenko emlékére...

2011.08.03

 

 

 

Tiszta égbolt
(Csisztoje nyebo)

szovjet filmdráma, 104 perc, 1960


rendező: Grigorij Csuhraj
forgatókönyvíró: Danyiil Hrabrovickij
zeneszerző: Mihail Ziv
operatőr: Szergej Polujanov
vágó: Maria Tyimofejeva

szereplő(k):
Nyina Drobiseva (Szása Lvova)
Jevgenyij Urbanszkij (Alekszej Asztahovba)
Natalja Kuzmina (Ljusja)
Vitalij Konyajev (Petya)
Georgij Kulikov (Mitya)

 

 

 

 

tisztagbolta.jpg

 

 
 
 
Szása, a diáklány első pillantásra beleszeret a fiatal pilótába,
Alekszej Asztahovba. Kapcsolatuk véletlenül alakul ki , de szerelmük kiteljesedését megakadályozza a háború, s el kell válniuk. Gyermekével a szíve alatt a lány tudja, érzi, szerelmük nem ért véget. Bár rövidesen a férfi halálhírét kapja , mégis hisz benne, hogy Asztahov él, és visszatér majd hozzá. És valóban a férfi , sebesülés, fogság  után hazatér, de gyanússá válik, többé nem repülhet. Hiszen Sztálin mindenkit, aki hadifogságból tért vissza, kémnek, hazaárulónak tekintett. Az életcél nélkül maradt férfi és a sorsában osztozó Szása élete válságba jut…

Kilencven éve született és tíz éve, nyolcvan éves korában hunyt el Grigorij Csuhraj orosz filmrendező. Ez az ötvenegy éve készült filmje a maga korában több szempontból is tabukat döntögetett. Ez az orosz film először ábrázolta azt, hogy a sztálini éra mennyi szenvedést okozott az embereknek Szovjetunióban is.. A film egyik méltatója írja: „ A Tiszta égbolt című film záró képsorában a Moszkva folyó egymásra torlódott, összefagyott jégtáblái lassan megmozdulnak..., optimista nagyzenekari aláfestés..., ragyogó napsütés..., felhőtlen kék égbolt... A szó mégis szinte mágikus új reményt adott mindazoknak, akik töretlenül hittek abban, hogy egyszer véget ér a zsarnokság és szabad(abb) lesz az életük…”

 

 



Szinte minden filmjét láttam és még ma is szívesen visszanézem őket.


Így ír róla Geréb Anna a filmvilág.hu c. oldalon.

Grigorij Csuhraj (1921–2001)

Éppen elmúlt 18, amikor 1939-ben ráöltötték a mundért. A légi deszantosokkal harcolt a fasiszták ellen, mígnem itt, nálunk, súlyosan megsebesült.
Késõbb szinte gyûjtötte a magyar barátokat, legyenek azok osztálytársak az 1953-ban elvégzett filmfõiskoláról, vagy évek múltán tanítványok ugyanott, esetleg rendezõ-kollégák, netán ápolók és betegtársak a füredi szívkórházból, ahová rendszeresen visszajárt.
Különösen az elsõ két filmje volt sokkoló hatású. Az 1956-os A negyvenegyedik – valójában az elsõ önálló munkája – szenvedélyes-romantikus love story a halálos ellenségek között: az „osztályidegen” fehér tiszt rokonszenves figurája a mai napig emlékezetes marad.
A cannes-i fõdíj és sok más jutalom ellenére már akkor éveket kellett várnia, hogy létrehozza következõ mûvét, a megrendítõ Ballada a katonárólt (1959) a hõsi halálra egyáltalán nem készülõ, egyszerû kiskatonáról. Újabb nemzetközi díjak, újabb kihagyott évek, és jön a Tiszta égbolt, a sztálinizmus nyílt tagadása és a törvénytelenségek sokáig legbátrabb kritikája.
A világhír csúcsán azonban megtört a pályája. Miközben élére állt az elsõ önfenntartó kísérleti filmstúdió megszervezésének (ez volt az 1966 és 1976 között engedélyezett Debjut), egy lírai falusi történet (Volt egyszer egy öregember, 1964) és két dokumentumfilm került ki a keze alól. Pontosabban forgatott még két játékfilmet is: az 1977-ben készült és azonnal betiltott remekmûvet, Az ingoványt és egy joggal szégyellt kényszervállalkozást, az olaszokkal közösen gyártott Az élet szépet (1980), Ornella Mutival és Giancarlo Gianninival.
Alig négy-öt filmmel beírta magát a filmtörténetbe.


                                                                            ( Geréb Anna )

 

 

1.jpg

 

 

 

 

Zsanna Prohorenko emlékére...

 

Olvasom, hogy hosszas, súlyos betegséget követően 2011. augusztus 1-jén egy moszkvai kórházban elhunyt 72 éves korában Zsanna Prohorenko.

 

Rögtön egy film ( Ballada a katonáról ) jutott eszembe. Tudtommal első filmszerepe volt.

 

Mi is volt ez a film?

 

 Röviden:

 

Grigorij Csuhraj munkája a hruscsovi enyhülés egyik legnagyobb klasszikusa és filmdiplomáciai sikere, hiszen díjat nyert a cannes-i filmfesztiválon, majd megkapta a San Franciscó-i fesztivál fődíját.




 

 

 Szemléletében, emberábrázolásában is új fejezetet nyitott mind a háborús filmek terén, mind a szovjet filmgyártás egészre nézve is. A Ballada a katonáról egy kiskatona története, aki négy nap szabadságot kap a frontról, hogy meglátogathassa öreg édesanyját, de  hősünk végül elvesztegeti idejét azzal, hogy olyan idegeneknek segít, akikkel az úton akad össze. Mai szemmel talán túl didaktikus mozi, de még így is szívet melengető élmény ez a film. Érdemes megnézni!