Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tovább egy kis kelta zene Enyától és Loreena McKennittől

2010.07.16

Loreena Isabel Irene McKennitt (Morden, Kanada, 1957. február 17.) kanadai énekesnő, dalszerző, hárfaművész és zongorista, aki leginkább kelta és közel-keleti motívumokkal teleszőtt világzenéje kapcsán tett szert világhírnévre.

 

 

 

Loreena McKennitt ír és skót szülők gyermekeként született a manitobai Mordenben, Kanadában. Apja Jack McKennitt állatkeresedő, anyja Irene McKennitt ápolónő. 1981-ben az Ontario-beli Stratfordba költözött, jelenleg is itt él. Első albuma 1985-ben jelent meg „Elemental” címmel, ez nemzetközi figyelmet keltett. Következő albumait is saját maga adta ki: „To Drive the Cold Winter Away” (1987), „Paralell Dreams” (1989), „The Visit” (1991), „The Mask and Mirror” (1994), „A Winter Garden” (1995) és a „The Book of Secrets” (1997).

 

 

 

McKennitt dala, a „The Mummers’ Dance” széles körben sikert aratott, 1997 tavaszán az észak-amerikai rádióállomások gyakran játszották. Betétdala lett a rövid életű „Legacy” televíziós sorozatnak is. Az elkövetkező 8 évben nem adott ki teljes albumot. Legutóbbi albumát, az „An Ancient Muse”-t 2006 novemberében adta ki. Minden munkáját saját kiadóvállalata, a Quinlan Road terjeszti.

 

 

 

1993-ban a zenéjét szélesebb közönség is megismerhette európai turnéja során, ahol Mike Oldfield előzenekaraként játszott. 1995-ben egy tradícionális ír dal, a „Bonny Portmore” feldolgozása bekerült a „Hegylakó 3” című játékfilmbe, mely a film rajongói között jelentős albumvásárlási lázat indított el. Loreena zenéjét megtalálhatjuk továbbá a „Santa Claus”, a „Soldier”, a „Jade”, a „Holy Man”, a „The Mists of Avalon” című filmekben, és a „Roar” című televíziós sorozatban.

 

 
 

 

1998-ban McKennitt vőlegénye, Ronald Rees, illetve testvére és egy jó barátjuk vízbe fulladt egy csónakázás során. Ez a tragédia mélyen megrázta McKennittet. Megalapította a Cook–Rees Emlékalapítványt, és kiadta két koncertjét egy lemezalbumban, a „Live in Paris and Toronto”-n. Az ebből befolyó haszon egészét (kb. 3 millió dollár)az alapítványnak adományozta. McKennitt ezután már csak ritkán lépett fel, és csak 2006-ban adott ki új stúdiólemezt, az „An Ancient Muse”-t.

 

 

 

2004 júliusában Adrienne Clarkson, Kanada kormányzója az ország legtekintélyesebb civil kitüntetését, a Kanada Rendet ítélte oda neki.

 

 

 

2005-ben McKennitt Angliában perre kényszerült, mert korábbi barátja és alkalmazottja, Niema Ash kiadott egy könyvet, amelyben megszellőztette barátságuk intim részleteit is. McKennitt keresete szerint a könyv olyan bizalmas információkat tartalmaz, amelyek nyilvánosságra hozatalához Ashnek nem volt joga. A brit bíróságok véleménye szerint valóban visszaélés történt McKennitt bizalmával és személyes közléseivel. Az eset fontos precedenst teremthet a brit jogban a hírességek magánéletét illetően. 2007-ben a Lordok Háza helyben hagyta az alsóbb bíróság döntését.

 

 

 

2006 szeptemberében McKennitt koncertet adott a granadai Alhambrában. Az előadást először a PBS adta le, majd 2007 augusztusban egy 3 lemezes DVD/CD kiadást jelentettek meg „Nights from the Alhambra” címmel.

 

 

2008-ban új dalt szerzett, a Disney által forgalmazott Tinker Bell című film betétdalát: „To The Fairies They Draw Near”. A filmkészítőket annyira lenyűgözte az énekesnő, hogy megkérték, legyen a film narrátora is egyben.

 

 

 

Tavasszal McKennitt visszatért Peter Gabriel Real World Stúdiójába, hogy felvegye az „A Midwinter Night’s Dream” albumot, mely kibővített változata az 1995-ben megjelent „A Winter Garden”-nek. Az albumot novemberben adják ki előreláthatóan.

 

 

 

McKennitt zenéje alapvetően a világzenéhez, a New Age és a kelta zene kategóriájába sorolható, bár bizonyos mértékig az egész világ zenei kincséből meríti ihletét. A lemezboltok néha a népzenei kategóriába sorolják.

 

 

Mielőtt McKennitt belefog a zeneszerzésbe, komoly kutatást végez egy adott tárgyban, mely aztán a leendő album alapötlete lesz. Az Elemental és a Paralell Dreams előtt például Írországba utazott, hogy ötleteket gyűjtsön az ország történelméből, folklórjából, földrajzából és kultúrájából. A The Mask and Mirror című album megalkotását egy spanyolországi tanulmányút előzte meg, ahol McKennitnek módja volt Spanyolország egyik kelta részét, Galíciat kutatni, annak arab gyökereivel együtt. A végeredmény egy kelta és arab zenei elemeket ötvöző album lett. A legújabb albumához írt kísérőszöveg szerint, az Ancient Muse létrehozásában elsődlegesen a Selyemút mentén tett utazásai és az odakötődő kultúrákról való olvasás inspirálta.

 

 

McKennittet gyakran Enyához hasonlítják, bár zenéje inkább a tradícionális és klasszikus gyökerekből táplálkozik, olyan irodalmi műveket használva dalszövegei forrásául, vagy egyszerűen csak kiinduló pontként, mint például Alfred Tennyson „Shalott kisasszonya” című verse, a „Prospero Beszéde” („Prospero's Speech”, amely William Shakespeare „A Vihar” című drámájának záró monológja), a „Snow” Archibald Lampmantól, Keresztelő Szent János „Dark Night of the Soul” című értekezése, William Blake „Altatódal” című verse, Yeats „The Stolen Child” című verse, vagy éppen Alfred Noyes „The Highwayman” című elbeszélő költeménye.

 

 

  

 

 Kép

 

 

 

 

 

 

Enya (születési nevén Eithne Patricia Ní Bhraonáin, angolosan Enya Brennan; 1961. május 17.) Írország legismertebb szólóénekese. Az Enya nevű zenei együttes valójában három emberből áll: Enyából, aki zeneszerző és előadó, Nicky Ryanből, aki az albumok producere, és Roma Ryanből, aki különböző nyelvű dalszövegeket ír Enya zenéjére. Az Enya szó az ír gael Eithne név fonetikusan leírt változata.

 

 

 

1961-ben Eithne az Ír Köztársaság Donegal megyéjében fekvő Gweedore-ban igazi zenészcsaládba született. Már nagyszülei tagjai voltak egy, az egész országban ismert együttesnek. Apja – mielőtt kocsmát nyitott – a Slieve Foy Band vezetője volt, anyja egy főleg tánczenét játszó együttes tagja volt, később pedig a Gweedore-i Általános Iskolában tanított zenét. Eithne-nak négy fiú- és négy lánytestvére van, legtöbbjük az 1968-ban alapított An Clann As Dobhair (az 1970-es évek után egyszerűen Clannad) tagjai.

 

 

1980-ban Eithne belépett a Clannadba, ahol testvérei (Máire, Pól, és Ciarán), valamint nagybátyjai (Noel és Padraig Duggan) játszottak. Eithne elektromos zongorán játszott, és az 1980-ban megjelent Crann Úll, majd az 1982-es Fuaim albumokon vokálozott is. 1982-ben (nemsokkal a Clannadot ismertté tevő Theme from Harry’s Game megjelenése után) a producer és menedzser Nicky Ryan elhagyta a csapatot, Enya pedig követte, hogy elkezdje saját szólókarrierjét.

 

 

Nickyvel és feleségével, Romával dolgozva Eithne két instrumentális szólószámot készített: az An Ghaoth Ón Ghrian és a Miss Clare Remembers az 1984-ben kiadott Touch Travel című albumon voltak hallhatóak. Enyaként először az 1984-ben megjelent The Frog Prince (Francia Rómeó) című film stáblistáján tüntették fel. 1986-ban elvállalta a The Celts (A kelták) című dokumentumfilm zenéjének megírását, az ekkor megírt zene felkerült első, 1987-ben megjelent Enya című albumára, amit akkoriban szerény érdeklődés kísért. Az album Boadicea című számát később feldolgozta a The Fugees (1996) és Mario Winans is. Az előbbi feldolgozás nyomán kisebbfajta botrány robbant ki, ugyanis az együttes nemcsak, hogy Enya engedélye nélkül, de a saját szerzeményként beállítva adta elő a számot.

 

 

1988-ban történt meg Enya karrierjében a nagy áttörés a Watermark (Vízjel) című albummal, melyben megismerhettük a mára klasszikussá vált Orinoco Flow (néhol Sail Awayként említett) számot. Az Orinoco Flow az Egyesült Királyságban a slágerlisták élére került, az albumból pedig nyolcmillió eladott példányt regisztráltak. Enya következő albuma három évvel később jelent meg: a Shepherd Moonsból tízmillió példányt adtak el, a zeneszerző-énekes pedig megkapta érte első Grammy-díját. Bár a díjat a „legjobb New Age-album” kategóriában kapta, Enya nem sorolja zenéjét ebbe a műfajba. Négy évvel később, 1995-ben jelent meg következő, szintén Grammy-díjas albuma, a The Memory of Trees.

 

 

 

 

Legsikeresebb számainak gyűjteményét 1997-ben mutatta be Paint the Sky with Stars: The Best of Enya címmel, mely az eddigieken kívül két új dalt tartalmazott. James Cameron filmrendező ugyanebben az évben felkérte Enyát, hogy írjon zenét készülő filmjéhez, a Titanichoz, de Enya visszautasította. Ennek fényében nem meglepő, hogy Cameron James Hornert, a film végleges zenéjének szerzőjét arra kérte, Enya stílusához hasonló kíséretet írjon a filmhez. A norvég vokálénekes, Sissel kiválasztásának eredményeként a filmzenét néhol tévesen Enya munkájaként tüntették fel.

 

 

 

Ötévnyi várakozás után, 2000-ben jelentette meg új albumát, az A Day without Raint, mely 34 percnyi új hanganyagot tartalmazott. A 2001. szeptember 11-i New York-i tragédia után sok rádió és televíziós csatorna az új album Only Time című számát használta a aláfestő zeneként a támadásról szóló híradásokhoz.

 

 

 

Saját bevallása szerint Enya lassan dolgozik, így a rajongóknak több évet kell várniuk két album megjelenése között. 2004-ben Enya következő lemezéről még csak annyit tudtunk, hogy a művésznő dolgozik rajta, megjelenésének dátumáról azonban semmit nem árultak el. 2004 szeptemberében Japánban a Panasonic reklámkampányának részeként megjelent egy új dal Sumiregusa címen. Ekkor a Warner Music Japan azt állította, hogy Enya következő albuma (legalábbis Japánban) november közepére várható, ám alighogy a rajongók reménykedni kezdtek, Enya szeptember 19-én honlapján sajtóközleményben cáfolta, hogy 2004-ben albumot jelentetne meg.

 

 

 

 

2005. szeptember 23-án Roma Ryan jelentette be a Enya hivatalos weboldalának fórumán, hogy az Amarantine című új album novemberben jelenik meg. November végén meg is jelent az új album 12 dallal, melyek közül hármat egy Roma Ryan által alkotott, loxi nyelven vettek fel. Az album nagy sikernek örvendett, Enya promóciós körúton volt Németországban, Franciaországban, Japánban és egyéb helyeken. Az Amarantine szó több jelentésű, gondolhatunk egy növényre (amaránt) amely sosem hervad el, vagy egy bársonyos vörös színre, vagy, ahogy Enya fogalmazott, egy ősi angol szóra, mely az örökké tartó szerelmet jelenti.

 

 

 

2006-ban felvett négy karácsonyi számot (Adeste Fideles, We Wish You a Merry Christmas, The Magic of the Night és Christmas Secrets; ezek közül az első kettő hagyományos karácsonyi ének, az utóbbiak pedig saját szerzeményei), melyek két régebbi számmal (az Oíche Chiúinnal (a Csendes éj ír változata) és az Amarantine albumon is szereplő Amid the Falling Snow-val) együtt egy, az NBC által kiadott Sounds of the Season EP-n jelentek meg.

 

 

2006-ban az Amarantine lemezt kiadták két különleges szériában. Az egyik, az Amarantine Special Christmas Edition dupla CD-s változat külső papírborítóval és egy bónusz CD-vel, melyen a 2006-ban felvett karácsonyi dalok szerepelnek. A másik egy vörös bársonydobozos kiadás, az Amarantine Special Collector’s Edition, mely három exkluzív fotót és Roma Ryannek a loxi nyelvű dalok hátteréről szóló Water Shows the Hidden Heart című könyvének díszkiadását tartalmazza.

 

 

 

Enya említette, hogy következőnek karácsonyi albumot készít, végül azonban következő, And Winter Came… című albumának, mely 2008-ban jelent meg, nem a karácsony, hanem általában a tél lett a témája. Ezt az albumot újabb válogatásalbum követte 2009-ben, The Very Best of Enya címmel.

 

 

 

Enya igen diszkrét személyiség, aki próbálja távol tartani magánéletét zenei karrierjétől, észak-dublini otthonának biztonságára hozzávetőleg 250 000 eurót költött. Bár férje valóban nincs[1], az erre vonatkozó pletykákkal ellentétben nem él teljesen magányos életet, saját bevallása szerint gyakran áthívja magához barátait, komolyzenét hallgat, és sokat utazik.

 

 

 

Enya sok dala íródott ír gael vagy Latin latin nyelven, míg mások az előbb említett és az angol nyelv keverékén szólalnak meg. Roma Ryan több dalszöveget írt kymri, ír gael, latin, spanyol, francia és még a J. R. R. Tolkien által kitalált sindarin és quenya nyelven is. Legújabb albumán Enya japánul és a Roma Ryan által kitalált loxi nyelven is énekel.

 

 

 

Enya szerzett több olyan dalt is, melyek J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című regényével vannak kapcsolatban: 1991-ben a Lothlórien című instrumentális számot, 2001-ben az angol és quenya nyelvű May It Be-t és a sindarin nyelvű Aníront (ebből a két utóbbi a Peter Jackson rendezte A gyűrű szövetsége című filmben is elhangzott. A May It Be-t 2002-ben Oscar-díjra jelölték legjobb dal kategóriában, de a díjat végül Randy Newman If I Didn't Have You című dala, a Monsters, Inc. betétdala nyerte el.

 

 

 

Enya többször is fellépett tévéműsorokban és más rendezvényeken, koncertet azonban még nem adott. Nem zárkózik el azonban az ötlettől, azt mondta, egyszer szeretne majd koncertet adni, és nagy kihívásnak tartja.

( Wikipédia)