Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szívemet kitárom

2018.01.22

kettesben.jpg

 

Bármit is tettem ellened

 

A házunkat mi építettük közösen,

minden nap egy-egy téglát raktunk.

Szerelmünk, szeretetünk tárháza lett.

Most elhagyottan, üresen áll.

 

Összefonódott testünk,

szerelmünk köteléke kibomlott.

 

Tévúton jártam.

Sötét vizek mélyén

szorongtam nélküled.

 

Megtépázott lélekkel

 fordulok most

feléd!

Csak remélni tudok:

 

Elhagyott házunkba

 visszatérünk mi ketten,

dideregve összebújunk,

 szerelem - gallyakból

tüzet rakunk.

Lángra lobbanó,talán

 szárnyszegett lélekkel,

 de repülni fogunk!

 

Ágaskodó szerelemmel nyújtom a kezem;

Remélve, hogy megbocsátod minden vétkem.

 

 

zene-es-szerelem.jpg

Egy régi kéz érintése

 

A Margitsziget öreg fái alatt ültem,

egy napsütötte délután.

Könyvem becsuktam, szemem behunytam,

kissé megemelt fejemet

lágyan cirógatta a tavaszi szél.

 

Egy kéz érintésére riadtam.

Kissé gyűrött arcú férfi nézett rám.

Mosolya a régi volt.

Talán az egyetlen, ami emlékeimben megmaradt.

 

Régi találkozás emléke villant  fel agyamban:

A szőke  fiú és a hosszú barna hajú lány,

 egymást ölelik az éjszakai pécsi utcán.

Nagyokat nevetnek, álmaikról mesélnek.

 

Hirtelen jött szerelem volt.

Talán mégsem elég erős.

 

Kutakodva nézegetjük

egymást, kíváncsiskodó mondatok

koppannak közöttünk.

 Jól tudjuk,

kettőnk közös élete elszaladt.

Most mégis a megfakult

múltunk ül közöttünk.

Emlékeink között toporgunk.

 

Aztán hirtelen feláll, kezét nyújtja,

 kávéra invitál.

Nem ellenkezem,

felállok, és követem őt.

A múltból előbukkanó, szőke szeretőt.

 

 

32-sirokko.jpg

 

Sirokko

 

Hirtelen jöttél,

Mindent elsöpörtél.

Befújtad lelkem

apró homokszemcséiddel:

Forró, páradús éjszakákkal öleltél át,

s csónakom színes

tengeri csillagok  otthonává vált.

Gyöngykagylóm tágra nyílt, befogadott.

Nem éreztem meg, hogy csak lebbenet

volt ez a  felkorbácsoló,

viharos szeretet.

 

Mert csak átsuhantál rajtam.

Ólomszürke felhőkből sűrű eső hullt.

Te felszökkentél, és mint

a Sirokkó,  elröppentél.

 

gondolatok.jpg

 

Pillanat  a nyári Adrián

 

A szigeten, az ódon sikátorok

zárt  zsalugáteres házai között

kéz a kézben sétáltunk azon a nyáron.

Macskaköves régi kövek kopogtak lábunk alatt.

Meleg szellő borzolta hajamat.

Mosolyogva néztem rád.

Sűrű futórózsa kúszott  egy régi

zöldre festett kapu előtt.

S te megálltál.

Arcomat két kezed fogta közre,

égő szemed beleolvadt  a bőrömbe.

Sóízű csókunkat  a közeli templom

búgó harangjátéka szakította félbe.

Szótlanul, egymás derekát  ölelve,

előbukkanó  leanderek és pálmák

sorfala között sétáltunk tovább.

A kéklő tenger, kavicsos partjával,

a víz sós illatával, már várt reánk.

 

 

tango.jpg

 

TANGÓ

 

Vanilia  és málna illata keveredik emlékeimben.

A sütőben rozmaringos csirke pirosodik.

Mélyvörös , málna és rózsaillatú vörösbort

ízlelgetek, miközben szemem az óramutatót lesi.

Jöttödet várom.

 

Minden előkészület neked szól.

Az étkezőben az asztalon hófehér

damaszt abroszon, mélykék tányérok mellett

rendben sorakozott evőeszközök, csillogó

poharak állnak, a vázában egy szál fehér rózsa,

az asztal közepén kétágú gyertya ég.

 

Ledobom kötényem.

A zuhanyrózsa alatt

kókusz és rózsaillatot varázsolok bőrömre.

Frissen és illatosan , egy mozdulattal bebújok

könnyű, testhez simuló

mélyzöld, gyöngypántos selyemruhámba.

A  nyári szandálom is

lábamra talál.

Gesztenyebarna hajamat

megcsavarom, franciás konty lesz belőle.

Leheletnyi sminkkel szépítem még magamat,

majd kisétálok a nappaliba, megnyomom a gombot zenegépemen.

 

És Te, egy testet és lelket borzoló szaxofon szólóra

lépsz már a szobámba.

Pontosan érkezel.

Vörös rózsáidat

egy régi, nagymamától örökölt

 altwien vázába helyezem.

 

Leülsz a kanapéra, kék szemed mosolyog,

és tekinteteddel érezhetően

végig csókolod testemet.

 

Aperitifnek vilmoskörte dukál,

mindketten cigarettánkba szippantunk,

kölcsönösen udvariaskodunk, majd a vacsorát tálalom.

Ízlik a főztöm, látom rajtad.

Beszélgetésünk is oldottabbá válik.

 

Majd vaníliás málna-parfém jelzi a vacsora végét.

Vörös boros poharunk összekoccan,

felállunk, a kanapé felé indulnék,

de ekkor megszólal Jacob Gade: Jalousie tangója.

 

Lekapcsolod a villanyt, csak a gyertyák világítanak.

Könnyű nyári szellő lengeti a függönyt.

Átfogod  derekamat, arcom arcodhoz ér és

vaníliás - málna, rozmaringos sült-csirke illatában

buja szerelmi zsongásban,

egymásba felejtkezve tangózunk, tangózunk...

 

kerdezem.jpg

 

Kérdezem

 

 

Összefutottunk így őszidőben

megfagyott szívünk melegre vár!

Köröttünk parázsló szikra pattog:

kialszik majd,vagy lobog?

 

Kérdezem :

- Tudunk még szeretni?

- Egymásért tűzbe menni?

 Vagy csendben összebújunk,

 mint két fázós, riadt kismadár ?

 

Összefutottunk így őszidőben

megfagyott szívünk melegre vár !

 

a-szivem-kiviragzott.jpg

 

A szívem kivirágzott

 

Csak egy pillanat volt.

Rám néztél.

Szemedben elmerültem,

beléd feledkeztem.

Átöleltél.

Láng lobbant kezedből,

csillagok szikráztak érintésedtől.

Tűzben égtünk.

Megszerettél.

Szívemben a  virágok mind kinyíltak,

   édeskés szirmaikkal

minden este  betakarlak.

 

koszalo-szerelem.jpg

 

Kószáló szerelem

 

Ülünk a zsongásban,

egy füstös kis kávézóban.

- Mit kérsz?

Nézel rám kérdőn.

- Téged! - mondom én.

                - Na, ne bolondozz!

Hátradőlsz és mosolyogsz.

Én pedig folytatom:

- De hát miért nem érted?

Nem kell semmi, ha Te vagy!

Beérem ennyivel. Veled.

A Kezdettel és a Véggel.

 

- Ez gyönyörű vallomás!

Nyújtod felém két karod.

Átölel gyengéd pillantásod.

Csókvirágok nyílnak kezemen,

lelkem megfürdik szemedben.

Vörösbort rendelsz.

 Koccintunk.

 

Együtt dobog, bimbózik a szívünk.

Szerelem szikrák kószálnak bennünk.

 

30-szivemet.jpg

 

Szívemet kitárom

 

Betört

egy kéz,

egy hang,

egy mozdulat!

Betört!

De nem bánom!

Szívemet kitárom!

 

Kezed a kezemben!

Szemem a szemedben!

Szíved a szívemben!

Így ringatózunk:

Tulipános,

Szerelem Bölcsőben!

 

szokeseg.jpg

 

Ringató

 

Két karodban ringatózva érzem

Te vagy a szerelem,

Két karod, ha átölel, tudom,

a biztonság Te vagy nekem.

 

Két karodban ringatózva

szemed  tükrében fürdik a szívem,

Édes ízű csókodtól megszűnik a

világ  körülöttem.

 

boldogsag-keringo-2.jpg